Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
2. füzet - Rákóczi László: A Duna-meder sorsa Szap és Szob között
264 Rákóczi László Összefoglalóan megállapítható, hogy a 60-as évek közepéig, azaz a rendszeres és nagyarányú, ipari célú kavicsbányászat megindulásáig a görgetett hordalékszállítás nagyjából pótolta a folyószabályozási és a hajózóút fenntartása érdekében kikotort hordalék-térfogatot. Ezekre a kotrásokra főleg a Gönyű feletti szakaszon lett szükség, ahol a Duna ágakra szakadása, illetve eséscsökkenése miatt számottevően kisebb lett a főmederbeli vízáramlás hordalékmozgató képessége. Ahol a hordalékszállítás a dinamikus egyensúly közelében volt, a főmeder ugyanakkora természetes, mintegy 5— 10 mm/év mértékű süllyedése volt észlelhető a fő vízmérő szelvények vízhozamgörbéinek elmozdulása alapján (Rákóczi 1993), mint amekkorát (Kresser 1986) mutatott ki az osztrák Dunának a 80-as évek közepéig be nem lépcsőzött szakaszán. Az ennél nagyobb arányú kimélyülésnek a vegyes szemösszetételü kavicsmedrek természetes védelme, a mederfelszín páncélozódása szab határt (Rákóczi 1979). 2. Az ipari célú kavicsbányászat A 60-as évek közép-kelet-európai politikai-gazdasági berendezkedése magyarázza, hogy Csehszlovákia és Magyarország szinte egyidőben kezdte meg az országos méretű házgyári (paneles) lakásépítési programot, de beindult a különböző más célú betonelemek nagyüzemi gyártása is. Mindez rendkívül nagy mennyiségű betonkavics sürgető igényével járt együtt. A Duna 1811 és 1702 fkm közötti szakaszán az 1970-1991 időszakban 64 millió m 3 kavicsot emelt ki a mederből a két szomszédos ország (Delft Hydraulics-F. R. Harris-VITUKI 1994). A kotrás évi átlagos térfogata ebből 3 millió m 3-re adódik, azonban a 2. ábra diagramjaiból kitűnik, hogy a legintenzívebb kavics-kitermelés 1978-81, 1983-85 és 1987-88 között folyt nagyjából a 3 és 4 millió m 3/év tartományban. A kavicskitermelés döntően az 1991-ig tartó országos lakásépítési program keretében létesült házgyárak igényeinek kielégítése céljából folyt. Az említett időszakban egyedül Magyarországon kb. 500 000 panellakás és további 280 000 lakás épült ipari technológiával mintegy 30 millió rrr kavicsszükséglettel (Épületfenntartási K+ F Alapítvány 1998, szóbeli közlés). A házgyári technológiával épült lakások számának időbeli eloszlása (3. ábra) igen hasonló a 2. ábra diagramjaihoz, bizonyítva a mederkotrások építőipari célját. A kapcsolat különösen meggyőző, ha tekintetbe vesszük, hogy a Duna egyéb hazai szakaszain és más vízfolyásokon (pl. a Sajó hordalékkúpján) is történt ipari célú kavicskotrás. К Dévény (1880 fkm) és Tát (1727 fkm) közötti szakaszon 1966 és 1990 között végzett kavicskitermelés hossz menti és időbeli eloszlása a 4. ábrán látható (Topolská—Klúcovská 1995). Eszerint a kotrások zöme az 1762—1740 fkm (Piszke—Szőny), valamint az 1811—1771 fkm (Szap-Komárom) közötti folyamszakaszra esett és a legnagyobb ütemben 1975—84 között folyt. A görgetett hordalék természetes utánpótlódása szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagyni a Pozsony-Dunacsúny közötti szakaszt sem (1872—1854 fkm) ahonnan mintegy 7,5 millió m 3 kavicsot kotortak ki 1975 óta és ennek kétharmadát, 4,8 millió m 3-t mindössze 2 km hosszú szakaszon. Az így keletkezett — feltehetően hatalmas — kotrási gödör a Duna eltereléséig is megakadályozta, hogy felülről számottevő görgetett hordalék mennyiség jus-