Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Rákóczi László: A Duna-meder sorsa Szap és Szob között

264 Rákóczi László Összefoglalóan megállapítható, hogy a 60-as évek közepéig, azaz a rendszeres és nagyarányú, ipari célú kavicsbányászat megindulásáig a görgetett hordalékszállítás nagyjából pótolta a folyószabályozási és a hajózóút fenntartása érdekében kikotort hordalék-térfogatot. Ezekre a kotrásokra főleg a Gönyű feletti szakaszon lett szükség, ahol a Duna ágakra szakadása, illetve eséscsökkenése miatt számottevően kisebb lett a főmederbeli vízáramlás hordalékmozgató képessége. Ahol a hordalékszállítás a di­namikus egyensúly közelében volt, a főmeder ugyanakkora természetes, mintegy 5— 10 mm/év mértékű süllyedése volt észlelhető a fő vízmérő szelvények vízhozamgör­béinek elmozdulása alapján (Rákóczi 1993), mint amekkorát (Kresser 1986) mutatott ki az osztrák Dunának a 80-as évek közepéig be nem lépcsőzött szakaszán. Az ennél nagyobb arányú kimélyülésnek a vegyes szemösszetételü kavicsmedrek természetes védelme, a mederfelszín páncélozódása szab határt (Rákóczi 1979). 2. Az ipari célú kavicsbányászat A 60-as évek közép-kelet-európai politikai-gazdasági berendezkedése magya­rázza, hogy Csehszlovákia és Magyarország szinte egyidőben kezdte meg az orszá­gos méretű házgyári (paneles) lakásépítési programot, de beindult a különböző más célú betonelemek nagyüzemi gyártása is. Mindez rendkívül nagy mennyiségű beton­kavics sürgető igényével járt együtt. A Duna 1811 és 1702 fkm közötti szakaszán az 1970-1991 időszakban 64 millió m 3 kavicsot emelt ki a mederből a két szomszédos ország (Delft Hydraulics-F. R. Harris-VITUKI 1994). A kotrás évi átlagos térfogata ebből 3 millió m 3-re adódik, azonban a 2. ábra diagramjaiból kitűnik, hogy a legin­tenzívebb kavics-kitermelés 1978-81, 1983-85 és 1987-88 között folyt nagyjából a 3 és 4 millió m 3/év tartományban. A kavicskitermelés döntően az 1991-ig tartó orszá­gos lakásépítési program keretében létesült házgyárak igényeinek kielégítése céljából folyt. Az említett időszakban egyedül Magyarországon kb. 500 000 panellakás és to­vábbi 280 000 lakás épült ipari technológiával mintegy 30 millió rrr kavicsszükség­lettel (Épületfenntartási K+ F Alapítvány 1998, szóbeli közlés). A házgyári technoló­giával épült lakások számának időbeli eloszlása (3. ábra) igen hasonló a 2. ábra diagramjaihoz, bizonyítva a mederkotrások építőipari célját. A kapcsolat különösen meggyőző, ha tekintetbe vesszük, hogy a Duna egyéb hazai szakaszain és más víz­folyásokon (pl. a Sajó hordalékkúpján) is történt ipari célú kavicskotrás. К Dévény (1880 fkm) és Tát (1727 fkm) közötti szakaszon 1966 és 1990 között végzett kavicskitermelés hossz menti és időbeli eloszlása a 4. ábrán látható (Topols­ká—Klúcovská 1995). Eszerint a kotrások zöme az 1762—1740 fkm (Piszke—Szőny), valamint az 1811—1771 fkm (Szap-Komárom) közötti folyamszakaszra esett és a leg­nagyobb ütemben 1975—84 között folyt. A görgetett hordalék természetes utánpótló­dása szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagyni a Pozsony-Dunacsúny kö­zötti szakaszt sem (1872—1854 fkm) ahonnan mintegy 7,5 millió m 3 kavicsot kotor­tak ki 1975 óta és ennek kétharmadát, 4,8 millió m 3-t mindössze 2 km hosszú szakaszon. Az így keletkezett — feltehetően hatalmas — kotrási gödör a Duna eltere­léséig is megakadályozta, hogy felülről számottevő görgetett hordalék mennyiség jus-

Next

/
Oldalképek
Tartalom