Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Rátky István: Árvízi hurokgörbék közelítő számítása

Vízügyi Közlemények, LXXXII. évfolyam 2000. évi 2. füzet ÁRVÍZI HUROKGÖRBÉK KÖZELÍTŐ SZÁMÍTÁSA DR. RÁTKY ISTVÁN A nyílt felszínű vízfolyásokban az egydimenziós (1D), nempermanens áramlási állapotokat elméletileg teljesen korrekt módon le tudjuk írni. Az 1 D-vel kapcsolatban minden lényeges összefüggést ismerünk. A gyakorlati alkalmazásnál természetesen vannak nehézségek. A leglényegesebbek: — a természetben szigorúan véve nem egydimenziós az áramlás, - a vizsgált rendszert leíró adatokat (pl. geometriai) nem ismerjük megfelelő sűrűséggel és pontossággal, - a rendszer kezdeti hidraulikai állapotát (kezdeti feltételt) meghatározó információink sem pontosak, — a vizsgálni kívánt időszak alatt a rendszert érő külső hatásokat sem mindig ismeijük megfelelő pontossággal és időben. A leglényegesebb problémák közül természetesen az első a legfontosabb. Hiszen törekedhetünk (és törekszünk is) az adatok pontosítására, és ha ezen a téren a műszaki és gazdaságossági ésszerűség határáig elmegyünk, még akkor is hidraulikailag nem pontosan azt írjuk le, nem azt modellezzük, ami a valóság. A természetben a valóság az időben és térben (három dimenzióban) változó, turbulens vízmozgás. A meglévő és (megmaradó) alapvető problémák mellett szigorúan véve csak úgy lehetne alkalmazni az 1D matematikai modellt, ha folyamatosan ellenőrizzük, mérések alapján korrigáljuk a kapott eredményeket. Előrejelzéseknél erre lehetőség, az utólagos korrigálásnak operatívan pedig már haszna nincsen. A meglevő elméleti hiányosság ellenére is azt tudjuk mondani, hogy a természetes vízfolyásokban lejátszódó időben változó hidraulikai jelenséget az ID módszerrel a gyakorlat számára elfogadható pontossággal ma már lehet modellezni, egy konkrét jelenséget szimulálni. Minden más közelítő módszer vagy ennél pontatlanabb (mint pl. a lineáris vagy nemlineáris regressziós modellek, kinematikus vagy diffúz hullám modellek), vagy olyan nagy adat és erőforrás (gépidő, -memória, -költség) igényűek (mint pl. a 2D numerikus modellezés), ami ma még nem áll arányban az elméletileg meglevő pontosabb közelítéssel és a gyakorlatban valóban elérhető pontossággal. Ma már rendelkezünk numerikus módszerekkel, konkrét numerikus modellekkel és ezek számítógépes programjaival, amelyekkel a lényegesebb gyakorlati számításokat el lehet végezni. Általában találhatók olyan módszerek, bearányosítási paraméterek, amelyekkel csökkenthetők a pontatlanságok és a gyakorlati igényt kielégítő eredmények származhatnak. Ezekhez az eljárásokhoz kapcsolódunk, amikor megadjuk az időben változó 'A kézirat érkezett: 2000.1. 12. Dr. Rátky István oki. mémök. Ph.D., a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének docense.