Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Nagy László: Módszerek az árvízvédelmi gátak tönkremeneteli valószínűségének meghatározására

226 Nagy László Az első, nagy gátak károsodását elemző tanulmányt Middlebrook (1953) készítette. Az addig Észak-Amerikában bekövetkezett károsodások összefoglalását mutatja be az I. táblázat. Middlebrook statisztikája elsősorban leírásokon, megfigyeléseken alapul, ennek ellenére a 206 adat jól reprezentálja elsősorban a XX. század első felének tervezési és kivitelezési hiányosságait. A statisztikából fontos kiemelni: - a töltéstestben végbemenő szivárgás mellett a kontúr szivárgások nagy számarányát, - a 4%-os süllyedésből (valószínűleg süllyedés különbségből) bekövetkező károsodást, ahol nincs szétválasztva a töltés és az altalaj egyenlőtlen összenyomódása, - az altalaj hibái közül a buzgár-képződés 14% volt, a 2%-kal szereplő hidraulikus talaj töréssel szemben. Az ICOLD 1984-ben adta közre a nagy gátak szakadásaival és károsodásával kapcsolatos összefoglalóját (/. táblázat), mely alapján a két statisztika összehasonlítása fontos következtetések levonására ad lehetőséget: - A rézsüvédelem problémája csak károsodásokat okoz, úgy tűnik tönkremenetelt nem. - A nagy gátak földrengés hatására történő tönkremenetelével kapcsolatban táplált hiedelmek túlzottak, mert a károsodások 2%-ánál szerepel okként a földrengés, tönkremenetel pedig egy százaléknál kevesebb történt. - A belső erózió (ami fedi a talajban lejátszódó tranziens jelenségeket, úgymint buzgárképzödés, diszperzív hajlam, szuffózió stb.) a károsodások 13%-át jelenti, a gátszakadások 28%-a vagyis ennek a tönkremeneteli mechanizmusnak a kezelése nem megoldott, veszélyes. - Az egyenlőtlen süllyedések (amik megfelelő előmunkálatokkal és kivitelezéssel kiküszöbölhetők) részaránya 8, illetve 13%, vagyis az ellenintézkedések megtételére itt is kevesebb a lehetőség. - A gátszakadásoknál lényegesen kevesebb a nem kategorizálható, „egyéb" esemény, - Veszélyesnek tűnik a műtárgy melletti szivárgás, csaknem négyszerese a százalékos arány a gátszakadásoknál, mint a gát károsodásoknál. 3. A tönkremeneteli valószínűség meghatározása „döntési fa" segítségével Az Egyesült Államokban a Teton-gát és még néhány kisebb gát törését követően az országos aggódás közepette a szakértők azt javasolták, hogy a tönkremenetel valószínűségét vegyék számításba az új gátak tervezésénél (Ball

оffet—Sheffler 1982). A tönkremeneteli valószínűség 10"

4 legyen a mű biztonságával kapcsolatos egyéb információ hiányában. Ez a 10"

4 érték az épített nagy gátak szakadásának átlagos éves hányada. Ez a javaslat számos vitát és ellenkezést váltott ki. Minden nagyobb gáttervező szervezet biztos volt benne, hogy az övé biztonságosabb az átlag gátnál, de — kialakult módszer hiányában - ezt a tényt meggyőzően nem tudja bemutatni. Az erősen