Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Illés L.-Konecsny K.: Az erdő hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felső-Tisza vízgyűjtőben

170 Illés L.—Konecsny К. — Az égitestek és föleg a Nap hatása rendkívül változatos, szerepük van a nagy földi folyamatok, jelenségek előidézésében, azok lefolyásának irányításában, serkentésében. Ez a hatás a magas légkörben mutatható ki először, de az általános légkörzés és óceáni áramlatokon keresztül fejti ki hatását az éghajlatra és vízforgalomra. Az óceáni vízkörzés áramlatai egy kezdeti melegedés hatására radikálisan átrendeződnek. A vízkörzés a Napból nyert energia globális elosztásában döntő szerepet játszik. és egy ilyen minimális változás is teljesen felboríthatja az éghajlati rendszer jelenleg stabilnak tűnő működését. — Az elmúlt kb. 1 millió év folyamán bekövetkezett glaciális időszakok katasztrofálisan fejeződtek be. de a legutóbbi 10 000 évben a Föld éghajlata enyhe cs stabil volt. A gyors változás oka Broecker (1991) szerint a globális óceáni vízkörzés („Broecker-conveyor") átváltása volt, a globális óceáni áramkör leállása, illetve újraindulása. — A Kárpát-medence éghajlatára az átmeneti jelleg, a különböző irányokból jövő hatások átfedése jellemző. Erősségük időről időre változik, s e folyamatokban mind ciklikus, mind pedig tendenciajellegű változások megfigyelhetők. A terület hegységekkel körülzárt medence mivolta egyes (pl. atlantikus és boreális) hatásokat mérsékel, másokat (kontinentális) inkább felerősít. — Az éghajlati övek kismértékű eltolódása miatti éghajlatváltozás következtében a Kárpát-medence „átcsúszhat" a száraz és nedves területeket elválasztó határvonalon. Ehhez az általános légkörzés csekély módosulása és a ciklonpályák áthelyeződése is elegendő (Barthoh^Pálvölgyi—Matyasovszki—Barcza 1996). Itt is kimutatható a hőmérséklet emelkedése, a csapadék csökkenése. Vannak arra mutató jelek, hogy szélsőségesebbé vált a csapadékjárás. 2. Az erdők vízháztartást és lefolyást alakító szerepe 2.1. Az erdők általános vizháztartási sajátosságai Az erdők elterjedését az éghajlati jellemzők, ezen belül elsősorban a csapadék mennyisége és a hőmérséklet határozza meg. Térségünkben évi 700 mm-nél nagyobb csapadék felett az erdő mindenütt kialakul, még melegebb helyeken is. 600 mm alatti csapadék mennyiségnél a meleg területeken a nagy párolgás miatt már nem él meg. A nagy évi hőmérséklet-ingadozás — amely a szárazföldi éghajlatra jellemző - különösen csapadékhiánnyal párosulva, nem kedvez az erdőnek. Tudjuk azonban azt is, hogy a különböző fafajok nem egyformán érzékenyek a vízforgalomra és a hőháztartási viszonyokra, ezért az alföldi és hegyvidéki erdötársulások között jelentős a faj összetételbeli különbség. Az is közismert, hogy az éghajlat sem tekinthető állandónak, az elmúlt évezredekben is jelentős változások következtek be. A hosszú idejű éghajlatváltozások és egyéb okok (szélvihar, villámcsapás, tüz, betegség) következtében tehát, az erdő nemcsak az emberi beavatkozások miatt, de természeti folyamatok hatására is változik, mind kiterjedése, mind a minősége tekintetében. A környezeti elemek hatnak az élővilágra, de ez fordítva is igaz, az élővilág is jelentős mértékben hat a környezetérc. A növényzet talajtakaróra, helyi éghajlati elemekre és a hidrológiai folyamatokra gyakorolt hatása tetten érhető a vízháztartási jel-