Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvismertetés 731 CSATH BÉLA-DR. DEÁK ANTAL ANDRÁS-FEJÉR LÁSZLÓ-KAJÁN IMRE: MAGYAR VÍZÜGYTÖRTÉNET Kiadta az Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultása és a Pro Aqua Alapítvány Megjelent Baján, 1998ban. 95 oldal, 44 ábra. Az ország vizei körüli napi ügyek - a vízügyek — majd két évszázada hol a gazdasági, hol a társadalmi-politikai kérdések élvonalában vannak. Köszönhető ez a Kárpátmedence morfológiai, természetföldrajzi helyzetéből adódó és az évszázadok során az itt élők által is alakított „természetes állapotnak", amely a meg-megújuló igényeknek megfelelően azóta is folyamatosan munkát ad a magyar vizépítö mérnököknek. Az, hogy ez a szakma világszerte elismert müveket alkotott és nemzetközi hírű szakembereket tudhatott magáénak, ennek a több évszázados, a vizek kártételei elleni harcnak és a minél jobb hasznosítás iránti folyamatos és tudatos törekvésnek az eredménye. Az ország helyzete ugyanis minden korban csakis a gazdaságilag kiérlelt, jól megalapozott, hosszú távra előremutató elképzelések megvalósítását engedte meg. A magyar vízügyek története a magyarság egy sajátos honfoglalásának is a története: ahogyan változott-fejlődött az ország társadalmi-gazdasági helyzete, úgy vált egyre tudatosabbá és szervezettebbé a vizeivel való „bánás", amelynek kettős szempontja mindig is a társadalmi igények kielégítése és vele párhuzamosan a vizek természetéhez való alkalmazkodás volt. A vízügyekben ma dolgozók az elődök által lerakott alapokon munkálkodnak. Tehetik ezt abban a tudatban, hogy Mikovinyi Sámuel, Vásárhelyi Pál, Kvassay Jenő, Sajó Elemér, Lampl Hugó és számos kortársuk, valamint ma is élő utódaik hasznos műveket alkottak, amelyeket az eltelt idő igazolt. Minden korban akadtak, akik támadásokat intéztek a vízügyi szakma ellen, a politikai széljárást meglovagló fanyalgók az elmúlt évtizedben még a múltban elért eredményeket is megkérdőjelezték. „Erveik" súlytalanságát a hazánk területén, az egykor vízborította területeken élö milliók békés termelőmunkája és a társadalom döntő többségének elismerése mutatja. Azoknak, akik hivatásukul a vizekkel való mai foglalkozást választották vagy választják, tisztában kell lenniük a mindenkori vizi munkálatok kiváltó okaival, társadalmi-gazdasági-műszaki körülményeivel. Az Eötvös József Főiskola Műszaki Fakultása kezdeményezője volt e kötet létrejöttének. A Főiskola—elsőként az építőmérnököket képző hazai felsőoktatási intézmények sorában — vállalkozott arra, hogy a Magyar vízügytörténetet tantárgy rangjára emelje, beépítve azt a nappali és a levelező oktatás tantervébe. A kötet szerzői a magyar vízügyek történetének ismert és elismert kutatói, akik vállalkoztak arra, hogy a széles szakmai közönség, a főiskolai és egyetemi hallgatók részére tudományos igényességgel és alapossággal, olvasmányos formában összefoglalják a magyar vízügyek történetének legfontosabb szakaszait, fejlődésének fejezeteit. A könyv áttekinti a vízgazdálkodás kezdeteit a Kárpát-medencében: a rómaiak vízépítő-vízszabályozó tevékenységének nyomait az I—

IV. századból; a vízgazdálkodás emlékeit a honfoglalástól a XVIII. századig. A további fejezetcímek közül megemlít-