Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

726 akarja megfizetni. Mint említettem a fizetség sokkal nagyobb lesz, mint jelenleg gondoljuk, de a fejlett társadalmak nem akarják még az ismert árat sem megfizetni. Éppen ezért nem jött létre érdemi egyezmény Rio de Janeiróban (amelyre cikkükben a szerzők hivatkoztak). Nem akarják, mert ez már most is a kibocsátások (emissziók) drasztikus csökkentését jelentené és ennek ára a fogyasztói javak árában jelenkezne, melynek nyomán esne a termelés és csökkenne a profit, és ekkor még jobbára csak a levegő és a víz szennyezésének pontszerű forrásairól beszéltünk. Ez tehát, a helyzet jelenlegi állása szerint, azt jelenti, hogy a világ beváija a fenntartható fejlődést egyedül biztosító természeti készletvédelem fentemlített önszabályozó mechanizmusainak beindulását. Ez várhatóan sokkal többe fog kerülni a fejlett világnak, mintha önként vállalná és tervszerűen hajtaná végre ezt a szabályozást, mert a természeti (és emberi) készlet mennyiségi és minőségi változásai nyomán olyan gazdasági és társadalmi folyamatok fognak beindulni, amelyek akkor és ott már túllépik a szabályozhatóság kereteit és így a ráfordítások sem lesznek tervezhetők, hanem elképzelhetetlenül drasztikus „szabad piaci" mechanizmusok fogják meghatározni az árat. Ekkor azonban a szabad piaci gazdaság és ezzel együtt az annak alapját képező demokrácia is veszélybe kerülhet. Csak remélhetjük, hogy jelen vitairat szerzője tévedett és a „művelt világ" mégis arra fogja felhasználni hatalmas tudományos és gazdasági (pénzügyi) erejét, hogy szabályozott keretek között működtesse a fenntartható fejlődést egyedül biztosítani képes természeti és emberi készletek védelmének folyamatait. VÁLASZ A HOZZÁSZÓLÁSRA DR. HANKÓ ZOLTÁN és BAUER MÁRIA A Szerzők elsősorban köszönik a hozzászólást és nagyon sajnálják, hogy tanulmányuk a Hozzászólóban ellenérzést, ellenkezést váltott ki (remélik, hogy az Olvasók többsége egyetért majd a tanulmány optimista kicsengésével). A hozzászólás néhány megállapításához érdemes (esetenként szükséges) azonban reflexiót fűzni. Elsősorban: a tanulmány Szerzőinek nem volt célja a hozzászólás szerinti környezeti (vízügyi) politikai kérdések taglalása, főleg nem a hozzászólás megfogalmazása szerinti indulatos (érzelmektől fűtött) stílusban. A tanulmány célja ugyanis az volt, hogy feltárja - milyen mértékű népességszám várható a Földön a III. évezred elején, és - a Föld alapvető természeti erőforrásai (a víz, a földvagyon és az azon előállítható biomassza) képesek-e a várható lélekszámot eltartani. A tanulmány záróbekezdése igennel válaszol a feltett kérdésre, jelezve azonban, hogy ennek érdekében bizonyos (a Föld nézőpontjából nem jelentős, de helyileg és az A kézirat érkezett: 1999. XII. 07. Dr. Hankó Zoltán oki. mémök a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Részvénytársaság (VITUKI Rt., Budapest) ny. tanácsadója. Dr. Bauer Mária oki. geológus, oki. eü. szakmérnök a VITUKI Rt., Budapest ny. tud. főmunkatársa.