Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet

6 Megemlékezés löki duzzasztómüvei kapcsolatban a Tisza lebegtetett hordalékmozgására végzett méréseket és tanulmányokat. Kiterjedt vizsgálatokat folytatott a hazai belvízrendezés feladatainak megoldásával kapcsolatban a lefolyási tényezők és a fajlagos vízszállítás meghatározására. 1941 májusában a Vízrajzi Intézethez, a VITUKI jogelődjéhez helyezték át, ahol először beosztottként, majd a háború befejezése után, 1945 júniusától, mint igazgató működött. A vízrajzi szolgálatnál vízjelzéssel, árvíz- és jégjelző szolgálattal, hidrológiával és hidrometriával, valamint különböző kutatásokkal és tanulmányokkal foglalkozott. Az 1946-1947 tanév kezdetétől a Műegyetem I. Vízépítéstani Tanszékén folyamatosan, mint óraadó, illetőleg mint megbízott működött. 1947-ben a „Vízfolyások hordalékmozgása" tárgykörből a Műegyetemen magántanárrá nevezték ki. A Tudományos Minősítő Bizottság tudományos munkásságát felülvizsgálva részére 1952-ben a „műszaki tudományok doktora" fokozatot ítélte oda. Az 1950-es évektől széleskörű nemzetközi tevékenységet fejtett ki. Több ízben járt a Szovjetunióban, 1954-ben hosszabb tanulmányutat tett Moszkvában és Leningrádban. 1958-ban Magyarország képviselőjeként vett részt a Meteorológiai Világszervezet (WMO) Európai Bizottsága Hidrológiai Munkacsoportja ülésén, ahol elnökké választották, majd a Világszervezet európai bizottságának III. madridi ülésén-1960 októberében — újabb 4 évi időtartamra az újjáalakított Hidrometeorológiai Munkacsoport elnökévé is. 1959-ben és 1960-ban az ENSZ, ill. az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) személyszerinti felkérésére két ízben végezett szakértői munkát az Egyesült Nemzetek Technikai Segélynyújtási keretén belül. Tudományos pályafutásának fontos éve volt 1962. Egyrészt ez évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, másrészt 1962. augusztus 1-től a művelődési miniszter a Vízépítési Tanszékre egyetemi tanárrá nevezte ki. Az akadémiai székfoglaló előadásában újabb tudományos kutatásait foglalta össze. Ezeknek a kutatásoknak a fö eredménye az általános mechanikai hasdnlóság és a hidraulikai hasonlóság elméleti kérdéseinek a hatóerők és a folyadék anyagi tulajdonságai szempontjából való feldolgozása volt. A hordalékmozgás jelenségeit új hasonlósági rendszerrel határozta meg 1965— 1966-ban, bevezetve a potenciális dinamikai sebességek fogalmát. 1964. január végétől 1965. február végéig az Iowa-i, az Utah-i és a Colorado-i állami egyetemek meghívására 1 évig az Egyesült Államokban vendégprofesszorként tanított. Az Amerikai Mérnökök Egyesülete, az Egyesített Mérnöki Tanács és a Nemzeti Tudományos Alap meghívására 2 hónapos előadó körutat tett az Egyesült Államokban, amelynek során mintegy 100 előadást, konferenciát és szakmai kerekasztal megbeszélést tartott. 1966 és 1978 között minden évben az UNESCO rendezésében Budapesten és Padovában a fejlődő országok mérnökei részére rendezett Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamon előadásokat tartott. 1967 novemberében és 1970januárjában a belgrádi Műszaki Egyetemen, 1968,1972, 1975 évek tavaszi-nyári szemeszterén a bécsi Műszaki Egyetem meghívására vendégprofesszorként működött. A bécsi egyetemen 1976-1978 között, a karlsruhei egyetemen 1974-ben tartott előadásokat, szemináriumokat. 1970júniusában Grazban volt vendégprofesszor a grazi egyetem meghívása alapján. A Nemzetközi Hidraulikai Kutatásügyi Szövetség Magyar Nemzeti Bizottságának