Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet

6 Megemlékezés löki duzzasztómüvei kapcsolatban a Tisza lebegtetett hordalékmozgására végzett mé­réseket és tanulmányokat. Kiterjedt vizsgálatokat folytatott a hazai belvízrendezés fela­datainak megoldásával kapcsolatban a lefolyási tényezők és a fajlagos vízszállítás meghatározására. 1941 májusában a Vízrajzi Intézethez, a VITUKI jogelődjéhez helyezték át, ahol elő­ször beosztottként, majd a háború befejezése után, 1945 júniusától, mint igazgató műkö­dött. A vízrajzi szolgálatnál vízjelzéssel, árvíz- és jégjelző szolgálattal, hidrológiával és hid­rometriával, valamint különböző kutatásokkal és tanulmányokkal foglalkozott. Az 1946-1947 tanév kezdetétől a Műegyetem I. Vízépítéstani Tanszékén folyamatosan, mint óraadó, illetőleg mint megbízott működött. 1947-ben a „Vízfolyások hordalékmozgása" tárgykörből a Műegyetemen magántanárrá nevezték ki. A Tudományos Minősítő Bizottság tudományos munkásságát felülvizsgálva részére 1952-ben a „műszaki tudományok dok­tora" fokozatot ítélte oda. Az 1950-es évektől széleskörű nemzetközi tevékenységet fejtett ki. Több ízben járt a Szovjetunióban, 1954-ben hosszabb tanulmányutat tett Moszkvában és Leningrádban. 1958-ban Magyarország képviselőjeként vett részt a Meteorológiai Világszervezet (WMO) Európai Bizottsága Hidrológiai Munkacsoportja ülésén, ahol elnökké választot­ták, majd a Világszervezet európai bizottságának III. madridi ülésén-1960 októberében — újabb 4 évi időtartamra az újjáalakított Hidrometeorológiai Munkacsoport elnökévé is. 1959-ben és 1960-ban az ENSZ, ill. az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) személyszerinti felkérésére két ízben végezett szakértői munkát az Egyesült Nem­zetek Technikai Segélynyújtási keretén belül. Tudományos pályafutásának fontos éve volt 1962. Egyrészt ez évben a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagjává választotta, másrészt 1962. augusztus 1-től a műve­lődési miniszter a Vízépítési Tanszékre egyetemi tanárrá nevezte ki. Az akadémiai szék­foglaló előadásában újabb tudományos kutatásait foglalta össze. Ezeknek a kutatásoknak a fö eredménye az általános mechanikai hasdnlóság és a hidraulikai hasonlóság elméleti kérdéseinek a hatóerők és a folyadék anyagi tulajdonságai szempontjából való feldolgozá­sa volt. A hordalékmozgás jelenségeit új hasonlósági rendszerrel határozta meg 1965— 1966-ban, bevezetve a potenciális dinamikai sebességek fogalmát. 1964. január végétől 1965. február végéig az Iowa-i, az Utah-i és a Colorado-i állami egyetemek meghívására 1 évig az Egyesült Államokban vendégprofesszorként tanított. Az Amerikai Mérnökök Egyesülete, az Egyesített Mérnöki Tanács és a Nemzeti Tudományos Alap meghívására 2 hónapos előadó körutat tett az Egyesült Államokban, amelynek során mintegy 100 előadást, konferenciát és szakmai kerekasztal megbeszélést tartott. 1966 és 1978 között minden évben az UNESCO rendezésében Budapesten és Pado­vában a fejlődő országok mérnökei részére rendezett Nemzetközi Hidrológiai Továbbkép­ző Tanfolyamon előadásokat tartott. 1967 novemberében és 1970januárjában a belgrádi Műszaki Egyetemen, 1968,1972, 1975 évek tavaszi-nyári szemeszterén a bécsi Műszaki Egyetem meghívására vendégpro­fesszorként működött. A bécsi egyetemen 1976-1978 között, a karlsruhei egyetemen 1974-ben tartott előadásokat, szemináriumokat. 1970júniusában Grazban volt vendégpro­fesszor a grazi egyetem meghívása alapján. A Nemzetközi Hidraulikai Kutatásügyi Szövetség Magyar Nemzeti Bizottságának

Next

/
Oldalképek
Tartalom