Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei
638 Magyarics A.Pomogyi P.— Pék T. be a Zalával bejutó szervetlen növényi tápanyagok mennyisége a KBVR első két egységének üzembe helyezését követő időszakban jelentősen csökkent. A Hídvégi-tó területén az üzembelépés óta eltelt 12 és fél év alatt legkevesebb 85 000 tonna lebegőanyag, 345 tonna összfoszfor, abban 284 tonna foszfát—foszfor, 1000 tonna össznitrogén és 2700 tonna nitrát-nitrogén maradt vissza. A visszamaradt lebegőanyag-, ill. tápanyag tömege alulbecsült, mivel a Hídvégi-tó kisvízfolyásaiból, valamint a közvetlen vízgyűjtőről származó terheléseket rendszeres mérések hiányában nem tudjuk becsülni. A rendkívül jó tápanyag ellátáshoz és tápanyag-visszatartáshoz közvetlenül kapcsolódik, hogy a Hídvégi-tóban jelentős elsődleges termelés — szervesanyag építés — folyik. Jelenleg erőteljes planktonikus eutrofizáció zajlik le, mivel a mikrobiális hurok révén a rendelkezésre álló tápanyagkészletet a szervezetek így többször meg tudják forgatni, ill. a makrofita szukcesszió lejátszódásához hoszszabb idö szükséges. Az Ingói-Berek részleges üzemelése óta eltelt 5 év alatt ezen a területen további közel 18 000 tonna lebegőanyag, mintegy 44 tonna összfoszfor, 1200 tonna össznitrogén és 560 tonna nitrát-nitrogén maradhatott vissza, ugyanakkor ez idő alatt mintegy 36,5 tonnával több foszfát-foszfor folyhatott el a területről, mint amennyi befolyt. A foszfor-mérleg azonban még ezen adatok alapján is pozitív, mivel a foszfát—foszfor csak része —bár jelentős hányadban — az összfoszforként becsültnek. így összességében az öt év alatt mintegy 8 tonna foszfor még akkor is visszamaradhatott az IngóiBerek területén, ha a foszfát-P forma kioldódása jelentős volt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az elfolyó szelvény vízhozam-adatainak bizonytalansága, továbbá mintavételi, módszertani okok miatt az Ingói-Berek anyagmérleg adatai jelentősebb hibával terheltek, mint a Hídvégi-tóra vonatkozóak. A kutatási eredmények alapján, végső soron megállapítható, hogy a Hídvégi-tó és a részlegesen üzemelő Ingói-Berek semmiképpen nem tudja mindazon elvárásokat kielégíteni, amit a teljes rendszerre terveztünk. A vízgyűjtő nagyobb részéről, mintegy 2100 km 2 területről származó tápanyagok jelentős hányadát ugyan visszatartják, de az alsó, közel 500 km 2 terhelése változatlanul a Keszthelyi-öbölbe jut. Csak a Kis-Balaton Védőrendszer egészétől lehet elvárni csak azt, hogy a többi előirányzott vízminőség-védelmi intézkedés végrehajtására elegendő idö álljon rendelkezésre a Keszthelyi-öböl irreverzíbilis vízminöségromlása nélkül. IRODALOM Borbás V:. Tanulmányok a Balaton hínárjáról. Föld. Közi. 19. 1891 Borbás K): A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete. BTTE. Bp. 2. 1900. CholnokyJ.: A Balaton hidrograftája. BTTE Bp. 1. II. rész. 1918. Hortobágyi T— Kárpáti I:. Vízvirágzás a Keszthelyi-öbölben. Georgicon IX. 4. 1966. Hortobágyi T.-Kárpáti /.): Nagyméretű vízvirágzás a Balaton délnyugati részén. Bot. Közi. 54. 137. 1967. Istvánovics V..: Zárójelentés. A KBVR foszforforgalmi részfolyamatainak vizsgálata a talajüledék-vízmakrofita rendszerben. Tihany, 35. 1997. Joó O. -Lötz Gy.: A Zala-folyó szerepe a Balaton-tó eutrofizálódásában. Vízügyi Közi. 2. 1980. Joó O. - Pomogyi P.: Vízgazdálkodás és környezetvédelem a Balaton nyugati vízgyűjtőjén. Magy. Vízgazd. 7. 1989.
