Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei

A Kis-Balaton védőrendszerének kialakítása, működésének eredményei 633 is, hogy 1987-től 1993-ig a fenékpusztai szelvényben az éves víztömeg csökkenő tendenciájú volt, majd 1997-ig gyorsan nőtt. Ez a víztömeg-növekmény mindenekelőtt az időjárás csapadékosabbá válásának tudható be, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a vízhozam-mérésekben módszertani váltás történt (Pomogyi 1997). Az Ingói-Berekkel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a részleges üzemelést követően, 1993-95 között erre a területre csak az I. ütem, a Hídvégi-tó területéről elfolyó felszíni víz juthatott be. Módszertani- és célvizsgálatok eredményei igazolják {Pomogyi 1997), hogy ezen a területen nem volt lehetséges a befolytnál nagyobb víztömeg elfolyásának, ezért ebben az időszakban az Ingói-Berek be- és kilépő víztömege megegyezik (IV. táblázat). 1996-ban megkezdődtek az Ingói-Berekkel kapcsolatos vízmérleg-elemzések is, melynek közvetlen oka volt, hogy erre a területre folyt a Hévíz-Páhok-Egyesitett-övcsatorna (vízgyűjtő kb. 225 km

2). Módszertani okok miatt azonban az Ingói-Berek be- és kilépő víztömegéről jelenleg csak nagy, kb. 20-25% hibával terhelt adatok állnak rendelkezésre. 4.2.4. A KBVR be- és kilépő szelvényeinek lebegőanyag-hozama. Zalaapátinál a lebegőanyag (IV. táblázat) tág határok, 4000 és 36 000 tonna között (átlag: 12 400 tonna/év, ±65%), Fenékpusztánál 1300-15 000 tonna/év között (átlag: 6148 tonna/év, ±62%), Balatonhídvégnél 2400-6700 tonna/év között (átlag: 4323 tonna/év, ±38%) változott. Megállapítható, hogy Fenékpuszta és Zalaapáti között jelentős mértékű (közel 50%-os) csökkenés következik be a vízsebesség mérséklődésével együtt járó kiülepedés miatt. A Hídvégi-tó üzembe lépése előtt szignifikánsan, átlagosan mintegy 60%-kal több lebegőanyag jutott a Balatonba, mint azóta. Balatonhídvégnél a kisvizes időszakban (pl. 1989-94 között) a lebegőanyag éves mennyisége csak kevéssé változik (2400-4000 tonna közötti), ami a Hídvégi-tó „puffer" hatásának következménye. A tározótérben lejátszódó erőteljes planktonikus eutrofizáció következtében az elfolyó víz algában gazdag, annak koncentrációja az elsődleges termelést, az anyagforgalmi folyamatokat meghatározó ökológiai tényezők szabályozó szerepe miatt egy minimum érték alá nem csökkenhet. Ezt igazolja, hogy ilyen körülmények között az elfolyó víz lebegőanyag-koncentrációját elsősorban az alga-koncentráció-, ill. a biogén mészkiválás következtében a lebegőanyag magas CaСОз-tartalma határozza meg (Pomogyi szerk 1991). Nagyvizes időszakban azonban a tartózkodási idő lerövidül, a biológiai folyamatok lejátszódására kevesebb idő áll rendelkezésre, aminek következtében az elfolyó vízben megjelenik a befolyó vizek magasabb ásványi lebegöanyag-tartalmának egy része is. 1993-tól Fenékpusztánál lényegesen kisebb mennyiséget mértünk (átlagosan 2514 t, ±40%) mint korábban (1986-92 átlaga: 5615 t, ±43%), ami egyértelműen a II. ütem első részterület üzembelépésének hatása: a Hídvégi-tóból befolyó, algában gazdag vízből a makro-vegetációban gazdag területen a lebegőanyag kiülepszik. Ezt igazolja az Ingói-Berek be-, ill. kilépő szelvényeiben becsült átlagos lebegőanyag-hozam is: előbbi az 5 év átlagában 4533 tonna/év, (±44%), utóbbi pedig 964 tonna/év, (±55% — IV. táblázat). Az Ingói-Berek kifolyó szelvénye és a Zala torkolati szelvénye között a lebegőanyag-hozam jelentősen emelkedik (az 1993-97. évek átlagában 964 ton-