Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei
A Kis-Balaton védőrendszerének kialakítása, működésének eredményei 629 biotekton; egészségügyi baktérium; anyagforgalmi baktérium; ichtiológia; nádkártevök; egyéb állat és állatökológia; természetvédelmi biomonitoring); - operatív üzemirányítást megalapozó vizsgálatok (anyagforgalom; hidrológia; hidraulika; operatív modellrendszer fejlesztés; előrejelzés); - a Hídvégi-tó és az alatta lévő Zala-szakasz hatása a Balatonra (hossz-szelvény szerinti vízminőségi-, üledékkémiai-, fito- és Zooplankton vizsgálatok); - rendkívüli események (árvíz, madár- és halpusztulás). A vizsgálatok csoportosítása természetszerűleg egyfajta mesterséges kategorizálást jelent; az egyes témakörök között számtalan kapcsolódási pont van, azaz a KBVR-rel kapcsolatban teljességre törekvő ökológiai vizsgálatok folynak (Máté-Pomogyi 1997). 4.2.2. A KBVR szerepe a Zala tápanyagterhelésének alakulásában. A rendszeres vízminőség-vizsgálatok kezdete 1975 nyarára nyúlik vissza, amikoris Fenékpusztánál (F, 1. ábra), a Zala torkolati szelvényben (vízgyűjtő: 2622 km 2), olyan méröszelvény kialakítására került sor, ahol napi gyakoriságú vízhozam, ÖN, ÖP és lebegőanyag koncentráció-méréseket, ill. heti gyakorisággal teljes körű felszíni víz vizsgálatokat lehetett végezni. (Éppen az első évek vizsgálati eredményei alapján lehetett tisztázni a Zala szerepét a Balaton tápanyagterhelésében.) Hasonló méröszelvény kialakítására került sor 1977. II. negyedévében Zalaapátinál a folyó 23 km-es szelvényében (vízgyűjtő: 1528 km 2), ahol ettől az időszaktól kezdve hasonló mérési program folyik (vízhozam-adatok már 1977 elejétől rendelkezésre állnak). A Hídvégi-tó üzembe lépése (1985. június) után, Balatonhídvégnél (H), a 10 kmes szelvényben (vízgyűjtő: 1900 km 2) ugyancsak megkezdődött a mérés. A Kis-Balaton Üzemmérnökség (KUM) Laboratórium kialakítása után, 1987-ben nyílt mód arra, hogy a három kritikus Zala-szelvényben naponkénti gyakorisággal kerüljön sor a legfontosabb tápanyagformák, így a PO4-P, NO3-N koncentráció-mérésekre és hozambecslésekre is. Ily módon lehetővé vált a Kis-Balatont, ill. a Balatont a Zala által érő tápanyagterhelés-, és a tápanyag-eltávolítási hatásfok elfogadható pontosságú becslése (a hibaszázalék kevesebb, mint 10% -VITUKI 1987, 1988). A Fenéki-tó első részterület feltöltésének megkezdését (1992. november vége) követően a kifolyó szelvényben a vízminőségi paraméterek vizsgálata ugyancsak naponkénti gyakorisággal folyik. Itt 1996 végéig vízhozam mérések nem történtek, ezért az anyagmérleg elemzések során a Balatonhídvégnél befolyt víztömeget tekintettük a bukóélnél kifolyt víztömegnek is. Erre az adott lehetőséget, hogy az Ingói-Berek felszíni víz utánpótlást csak a Hídvégi-tóból kapott. 1995 végén megtörtént a Hévíz—Páhok-Egyesített-övcsatorna vizének rávezetése a területre. Ezt a víztömeget jelenleg heti-kétheti mérések alapján lehet becsülni. 1996-tól megkezdődött az Ingói-Berekből elfolyó vízhozam mérése is, ami alapján a vízmérleg becsléseket el lehetett végezni. Az Ingói-Berekre becsült anyagmérlegek becslési hibája nagyobb (kb. 20%), mint a három Zala-szelvényé, mert a fix küszöbü bukón elfolyó víz tömege csak kisebb pontossággal mérhető. Ezt az értékelés során figyelembe kell venni (Pomogyi 1997). A zalaapáti és fenékpusztai mérőszelvény kiépítése óta ezen a két helyen jelenleg 20 teljes év párhuzamos adatsora áll rendelkezésre (vízhozamra 21, ill. 22 év), míg a
