Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei

Vízügyi Közlemények, LXXXI. évfolyam 1999. évi 4. füzet A KIS-BALATON VÉDŐRENDSZERÉNEK KIALAKÍTÁSA, MŰKÖDÉSÉNEK EREDMÉNYEI MAGYARICS ANDRÁS, DR. POMOGYI PIROSKA és PÉK TIBOR Az utóbbi évtizedekben az élővizek minőségének romlása az egész világon fel­gyorsult, és olyannyira szembetűnővé vált, hogy ma már nemcsak a vízminőség-véde­lemmel foglalkozó szakemberek, hanem az egész emberiség figyelmének előterébe került. A civilizáció fejlődésével együtt jár a fokozott vízhasználat, de minden egyes emberi tevékenység, így a környezetszennyezések hatása is megjelenik a vizekben. A látványos vízminőségromlás elsőként a sekély, édes vizű tavakban —így a Balatonban is — jelentkezett, de ma már közismert a folyók, tengerek, de a felszín alatti vízkészle­tek szennyezettsége is. Tavaink vízminőségromlása elsősorban a szervetlen növényi tápanyagok feldúsulása által kiváltott eutrofizációra vezethető vissza. Közép-Európa legnagyobb sekély, édes vizű tava a Balaton. Kellemes klímája, szép környezete, kedvező morfológiai adottságai következtében hazánk legfontosabb üdülőterületévé, az idegenforgalom fö vonzerejévé vált. Üdülőövezetében szinte fel­mérhetetlen értékek halmozódtak fel. Mindemellett egyedülálló nemzeti kincsünk, így vízminősége romlásának megakadályozása, visszafordítása elsőrendű feladatunk. E cél elérését szolgálja a Kis-Balaton védőrendszer (továbbiakban: KBVR) is. 1. A Kis-Balaton védőrendszer létesítésének előzményei A Balaton felülete ma üzemvízszintnél (104,3 m В. f.) közel 600 km 2, térfogata 1,98 km 3. Vízgyűjtő területe mintegy tízszerese a tó felületének, 5776 km 2 ( VITUKI 1976). Vízgyűjtője 3 fő részre osztható (/. ábra), így az északi (1100 km 2), a déli (1454 km 2) és a nyugati (2622 km 2) Zala-vízgyűjtőre. Legjelentősebb tápláló vízfo­lyása a Zala, ami a tó vízutánpótlásának 45%-át szállítja. A Keszthelyi-öbölbe torkol­lik, aminek területe csak 6,4%-a, térfogata 4,3%-a a tó egészének. Az öböl sajátos áramlási viszonyai miatt itt a víz tartózkodási ideje hosszú ( Lötz 1988). A múlt század közepéig a Balaton vízszintjét gyakorlatilag a klimatikus viszonyok határozták meg, a vízjáték 3-5 m-t is kitehetett. A legmagasabb vízállás 3-4 m-rel a mai fölé emelkedett, ezért a tó területe a mainál lényegesen nagyobb volt. Ez időben a tó körül, a változó vízállásnak megfelelően, nagy kiterjedésű mocsarak voltak. A XIX. sz. első fe­létől tettek kísérleteket arra, hogy a Sió csatorna és zsilip kiépítésével a tó vízszintválto­zásait kézben tartsák, szabályozzák. Ezek a törekvések 1863-ban vezettek célhoz, amikor A kézirat érkezett: 1999. XII. 28. M agyarics András oki. vízépítőmémök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF, Budapest) közigaz­gatási szakmai tanácsadója. Dr. Pomogyi Piroska oki. biológus, a biológiai tudomány kandidátusa, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság (NyU-VlZIG, Szombathely) kutatásszervezöje. Pék Tibor oki. építőmérnök, a (NyU-VIZIG, Szombathely) szakaszmérnök-helyettese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom