Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó

A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere... 577 3.5. A töltésszakadások és szükségtározó megnyitások hatása az árhullámok levonulására A VIII. táblázatban összefoglaltuk a töltésszakadások és az árvízi szükségtározás jellemző adatait. Látható, hogy 1966 óta Magyarország területén két töltésszakadás is volt, ill. tervszerű védelmi beavatkozás eredményeképpen szinte minden nagyobb árvizet tározni kellett. Ami különösen figyelemre méltó, hogy az utóbbi 20 évben mind a szakadások, mind a szükségtározások fokozatosan áttevődtek magyar területre (KÖVÍZIG 1997). Míg az 1925-70 között eltelt 35 év alatt magyar területen szakadás, vagy szükségtározás nem fordult elő, addig 1974-95 között 13 ilyen esemény volt. Nem nehéz megjósolni, hogy a közeljövőben ez a tendencia nem fog megváltozni, sőt az várható, hogy Romániában a gazdasági élet fejlődésével, a vízgyűjtőkön és a medrekben történő egyre intenzívebb beavatkozások hatására - nemcsak a fő vízfolyásokban, hanem a kisebb mellékvízfolyásokon is —

я Körösök magyarországi szakaszán az eddigieknél is kedvezőtlenebb lefolyási viszonyok állhatnak elő (Rátky 1997). Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az előzőekben bemutatott jellemzők alapján a Körösök hidrológiai és árvízvédelmi helyzete túlzás nélkül minősíthető extrémnek. Az elmúlt évtizedek /^őrös-völgyi árhullámainak elemzése, értékelése fontos adalékot szolgáltat a fejlesztések megalapozásához. Különösen szembetűnő és elgondolkodtató, hogy az elmúlt hét évtizedben-a védelmi rendszer folyamatos fejlesztései ellenére - Magyarországon egyre kritikusabb árvízvédelmi helyzetek jelentkeztek. A Fekete- és a Fehér-Körösön az árvízvédelmi problémák az utóbbi 20 évben a vízrendszerben „lejjebb" kerültek, magyar területre tolódtak át. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a hegyvidéki és hegylábi területeket, még a mellékfolyók viszonylag szűkebb völgyeit is fokozatosan, de folyamatosan betöltésezik. A folyamat további dinamikája, mértéke ma még meg sem jósolható. Ennek mennyiségi becsléséhez az érintett román és magyar vízügyi szakemberek együttműködésében részletes árvíz-genetikai kutatásokra lenne szükség. 4. A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös térségének árvízvédelmi fejlesztési alternatívái — az árvízvédelmi problémák lehetséges megoldásai A fentiekben bemutatott és elemzett hidrológiai okok miatt a Körösök árvízvédelmének helyzete megkülönböztetett figyelmet igényelt korábban és így van cz napjainkban is. Az 1915. évi árvizet követően Hajós Sámuel részletes elemzést készített a Körös-völgy helyzetéről az árvíz szempontjából (Hajós 1915); Korbélv József is elmélyülten foglalkozott a Körös-völgy árvízvédelmi helyzetével (Korhely 1915, 1916—1917). A Fekete- és a Fehér-Körös 1966 óta tartó dinamikus és folyamatos árvízszint emelkedése kapcsán az árvízvédelem aktuális fejlesztési teendői több esetben részletes vizsgálatnak vetették alá (Nagy 1971, KÖVÍZIG 1981, Pálinkás-Szlávik 1980, 1982, Szlávi к 1981b, 1983a, Szlávi k-Vas as 1983). Az elmúlt három évtized során nyilvánvalóvá vált, hogy a Körösökön — és hazánk néhány más folyóján is-az árvízvédelmi fejlesztések „hagyományos" útja, az árvíz-