Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó
566 Szlávik L.-Galbá ts Z.-Kiss A.-Kisházi P.-Rátky I. 2.7. A Felfogó-csatorna árvize 1940-ben 1940 márciusában a Felfogó-csatornán jégtorlódás következtében az árvíz négy helyen hágta meg a töltéseket és tekintélyes vízmennyiség ömlött magyar terület felé. Itt azonban a víz továbbteijedését a lokalizációs gát megakadályozta, román területen azonban Marciháza és Atyás községek víz alá kerültek. A két község szorongatott helyzetének könnyítése érdekében — a román vízügyi szervek kérésére - a magyar fél megnyitotta a határ menti töltések zsilipjeit (Góg 1995, Prehoffer 1997). 2.8. Az 1962. március-áprilisi árvíz 1962. március 26-án a Körösök hegyvidéki vízgyűjtőterületén, az esőzés hatására gyors hóolvadás kezdődött és ennek következtében minden folyón árhullámok indultak el. Az árhullámok a határ közeli magyar területen III. fokú készültségi szintet értek el, majd viszonylag gyors apadás következett be. Március 31—április 1. között a tavaszias idő és meleg esők következtében a gyors olvadás újabb, a korábbinál magasabb árhullámot eredményezett. Április 5-én ismét III. fokú készültségeket kellett elrendelni a folyókon. A Fehér-Körösön Gyulánál új # ma x alakult ki 6,75 m-rel, 0,03 m-rel a korábban észlelt legnagyobb vízszint felett (Góg 2000). 2.9. Az 1966. évi árvíz Huszonhét évi viszonylagos nyugalom után, 1966. február 11-én ismét gátat szakított a Fehér-Körös és ezúttal megint olyan súlyos következményekkel, mint 1925ben. Február 11-én 20 órakor az áradó víz szintje Kisjenőnél már 0,17 m-rel meghaladta, Gyulánál pedig 0,03 m-re megközelítette az addig észlelt legmagasabb vízszintet, amikor a további áradásnak 21.20-kor román területen, a Fehér-Körös jobb parti töltésén, az 1925. és 1939. évi szakadások helyén átázás és erős csurgások miatt bekövetkezett gátszakadás vetett véget (7. ábra). A kitört víz az 1939-ben magasított határ menti lokalizáló gáton feltorlódott, azt meghágta és elöntötte a Fehér- és Fekete-Körös közötti deltát. A kiömlött 138 millió m 3 viz román és magyar területen 161 km 2-t árasztott el (8. ábra), (.Ambrus 1967, Szlávik 1976a, 1980, Góg 1995). Az árvíz levonulása után, még 1966-ban az országhatáron új lokalizáló töltés épült immár 270 millió m 3 víz visszatartására; megépítették a Fekete- és Sebes-Körös közötti és a Fehér-Körös bal parti lokalizáló töltéseket is. 2.10. Az 1970. évi árvíz 1970 júniusában a Tisza nagy árvize a Körösök völgyét is súlyosan érintette: mind a négy mellékfolyón, a Kettős- és a Hármas-Körösön, csaknem teljes hosszon az addigi legnagyobb vízszint alakult ki; az árvíz hidrológiai paraméterei (tetőző vízállás, vízhozam, tartósság, az árhullám által szállított víztömeg) mind meghaladták az addig
