Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó
564 Szlávik L.-Galbáts Z.-Kiss A.-Kisházi P.-Rátky I. fél éve, 1925 nyarán épített határ menti lokalizáló gát nem tudott ellenállni, az árvíz órák alatt elmosta azt és a kitört víz az országhatáron átfolyva-a körgáttal védett Gyulavári községen kívül — elöntötte a Fekete- és a Fehér-Körös közötti teljes deltát (8. ábra). A magyar területen való védekezést nehezítette az, hogy a magyar társulat sem a vízszintin rohamos emelkedéséről, sem a gátszakadásokról nem kapott értesítést (Becker 1939, Szlávik 1980, Góg 1995, Prehoffer 1997). 2.5. Az 1932. évi árvíz 1932 januáijában erös fagy következett be. A tartós hideg hatására átfagyott fold a március közepén bekövetkezett háromnapos eső és olvadás vizét nem tudta befogadni. Ugyanakkor a román Fekete-Körös Társulat Felfogó-csatornájába zúduló víz a töltést több helyen meghágta, vagy átszakította, a kiömlő víz a román részeken átfutva a magyar társulatok területén is elöntést okozott. A román területen bekövetkezett gátszakadásról, illetőleg átömlésről a magyar társulatok ezúttal sem kaptak értesítést. A Töz bal parti töltése az 1925. évi szakadás fölött 100 m-rel 80 m hosszon átszakadt (8. ábra). A kiömlött 30 millió m 3 víz román területen 36 km 2-t árasztott el. A Fehér- és Fekete-Körös deltájának elöntését a határ menti lokalizálással sikerült megakadályozni (8 ábra). Meghágás következett be a Fehér-Körös bal partján, a Csohospatak torkolata fölött, Kisjenö alatt 6 km-rel is, ez azonban a magyar területen nem okozott kárt (Szlávik 1980, Góg 1995, Prehoffer 1997). 2.6. Gátszakadás a Fehér-Körösön 1939-ben 1939 novemberében egy hirtelen jött eső hatására árhullám indult el a Fehér-Körösön, amelynek tetőzése elmaradt a # ma x-tól, még az 1932. évi árvízszintet is alig haladta meg, mégis Kisjenö alatt, a székudvari hídnál a jobb parton gátszakadás következett be (7. ábra). A kiömlött 39 millió m 3 vizet ezúttal is sikerült az országhatáron lokalizálni; román területen azonban 64 km 2 került víz alá (5. ábra). A gátszakadás okát tekintve a magyar és a román vélemények eltérőek voltak. A román vízügyi szervek szerint a töltés átszakadását a székudvari híd által előidézett duzzasztás okozta, a magyar vélemény viszont az volt, hogy a gátszakadást védekezési hiba okozta. Nem voltjelen az előírt létszámú gátőrség, nem végeztek állandó öijáratot, nem vették észre idejében a szivárgást, az eleinte csak karvastagságú sugárban ömlő víz eltömését szakszerűtlenül kísérelték meg (Szlávik 1980, Góg 1995, Prehoffer 1997). Ha a körülmények nem alakulnak olyan kedvezően, akkor az 1932. és 1939. évi töltésszakadások is súlyos katasztrófát eredményezhettek volna. A sorozatos gátszakadások miatt az 1939. évi árvíz után a határ menti lokalizáló töltést 90 millió m 3 víz visszatartására átépítették, de az engedélyokiratában is lerögzítették, hogy „nagyobb árvizek lokalizálására — mint amilyen az 1925. évi volt — biztonságot nem nyújt".
