Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó

A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere... 553 1.3. A Körös-völgy árvízvédelmi rendszere és szervezete Trianon után A trianoni országhatár megállapításával Magyarország vízi társulatainak egy jelentős része a határon kívülre került, egy részüket pedig a határ két, sőt három részre osztotta fel. Ez a helyzet súlyosan érintette az árvízvédelem ügyét: az addig egységes műszaki rendszert és a védelmi szervezetet feldarabolták. Az új magyar-román határ nyolc társulat területét osztotta ketté, ezekből három esett a Fehér- és Fekete-Körös vízgyűjtő területére. A Fekete-Körösi Armentesítö Társulat területéből magyar részre jutott 39%, de a 165 km árvízvédelmi töltésből mindössze 1 km maradt magyar területen, vagyis a társulat árvízvédelmi helyzete kizárólag a román társulatrésztől függött. Az Arad megyei Társulat eredetileg teljesen román területre került, majd a későbbi határkiigazítás folytán egy csekély része visszakerült Magyarországhoz. Az Alsó-Fehér-Körösi Armentesítö, Belvízszabályozó és Vizhasznositó Társulat területéből 90%, a töltések mintegy háromnegyedével együtt Magyarországon maradt (Tellyesniczky 1928). Az 1924. évi magyar—román általános vízügyi egyezmény érintette a határ által metszett vízügyi társulatok helyzetét is. A vagyonjogi megosztás kérdéseit az egyezmény mellékletei pontosan rendezték és a védekezés idején való együttműködésről, az árvízvédelmi müvekről is több rendelkezést tartalmaztak. Az egyezmény szerint a szerződő felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy jó állapotban fent fogják tartani saját területükön azokat a létesítményeket, amelyek a másik állam területének árvizek elleni védelmét szolgálják. Gátszakadásról, vagy más fenyegető veszélyről az érdekelt helyi hatóságok a lehető leggyorsabban, a diplomáciai alakszerűségek mellőzésével értesíteni fogják egymást. A társulati részen bekövetkező gátszakadás veszélyes esetére pedig különleges biztosokat neveznek ki, akik a veszély csökkentése érdekében teljhatalommal tehetik meg az élet és a javak védelmére szükséges intézkedéseket. Az egyezményes kötelezettségek azonban nagyrészt csak írásos ígéretek maradtak- ezt mutatták az elkövetkező évtizedek (az 1925., 1932. 1939., 1940. évek) árvízi eseményei (Tellyesniczky 1923, 1928, Becker 1939, Gog 1995, Prehoffer 1997). 1.4. Árvízvédelmi fejlesztések a II. világháborútól napjainkig; az árvízvédelmi rendszer jelenlegi állapota A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös hazai szakasza négy ártéri öblözetet érint (sarkadi, remetei, gyulai és békési), amelyek területe 1562 km

2, az árvízvédelmi fővédvonalak hossza 199 km. A négy öblözetben 38 település található, köztük olyan városok, mint Gyula, Békés, Békéscsaba, Mezöberény és Sarkad ( VITUKI-Consult 1977, Takács 1985-86). A II. világháborút követően, az 1966. évi nagy árvízig a védelmi rendszerben érdemleges fejlesztési munkákra nem került sor. Az elmúlt három és fél évtizedben vi-