Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXI. évfolyam 1999. évi 3. füzet A VÍZ, A KÖRNYEZET ÉS A FEJLESZTÉS DR. HANKÓ ZOLTÁN és DR. BAUER MÁRIA Mottó: A bölcs ember törvénye az: .... ...a természet rendje szerint él és cselekszik! Lao-Ce (i.e. IV. sz-?) Sem a Hominidae (emberszabású főemlősök), sem a Homo Sapiens nem befolyásolta evolúciója évmilliói alatt sem bolygónk (a Föld), sem pedig a földi bioszféra fejlődését egészen a legutóbbi másfél—két évszázadig (mint ahogy ezt napjaink tudománya felismerte). A tudomány és a technológia fejlődése eredményeképpen az emberi beavatkozás a természet rendjébe már nem elhanyagolható. A fejlődés legjelentősebb hatásai az ipar, a szállítás (közlekedés) és a mezőgazdaság területéről származnak (az ipari forradalom kezdete óta, azaz a XVIII. és a XIX. század fordulójától kezdve). A legveszélyesebb a légszennyezés, ami az emberi tevékenységgel összefüggő gáznemű anyagok kibocsátásának a következménye. Például a fosszilis tüzelőanyagok (a különböző szenek és szénhidrogének egyre fogyó természeti készlete) elégetése energiaforrásként gáznemű kibocsátással is jár. A légszennyezést okozó gázok jelentős hányada széndioxid és különböző nitrogénoxidok. E gázok töménységének növekedése (a természetes ingadozáson felül) bolygónk légköri burkában fokozott szűrő hatást fejt ki a földi UV kisugárzás hosszú hullámú összetevőit illetően, azaz a kisugárzás egyre jelentősebb hányadát tartja vissza (üvegházhatás). E földfelszíni visszaverődés a beeső napsugárzás energiájából származik, és ez különösen felerősödött jelen századunk második felében. Fentiek következménye többlet hőmérséklet emelkedés bolygónk felszínén és a levegő burokban. Ezzel szemben például a diklórdifluormetán (CFC) gáz (amit például hűtőszekrényekben és légkondicionálókban használnak munkaközegként) kibocsátása hozzájárni - egyéb metán gázok hatása mellett - az ózonréteg lebontásához a sztratoszférában. Az ózonréteg töménységének csökkenése viszont a napsugárzás rövidhullámú UV összetevőivel kapcsolatos szüröhatást csökkenti. Ennek nemcsak az életet pusztító hatás növekedése a következménye, hanem további hőmérsékletemelkedést is előidéz. Ezek mellett — a bolygónk fejlődését és bioszférájának evolúcióját befolyásoló fokozatosan növekvő emberi ráhatás mellett 1945. augusztus 6. és 9. az emberiség történelme legmegdöbbentőbb időpontjainak bizonyultak. Atombombák elpusztították Hirosimát és Nagaszakit Japánban. A szörnyű, azonnali hatás és a további, hosszan elnyúló következmények tanúsítják, hogy az Ember képes elpusztítani saját életterét (bioszféra) és lakóhelyét a Földet (geoszféra), ha nem elég körültekintő. Ez a néhány példa is tanúsítja, hogy a fenntartható fejlődés feltételeinek körvonalazása az emberi faj fennmaradása szempontjából is parancsoló szükséglet. A kézirat érkezett: 1999. X. 11. Dr. Hankó Zoltán oki. mérnök a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Részvénytársaság (VITUKI Rt., Budapest) ny. tanácsadója. Dr. Bauer Mária a VITUKI Rt. ny. főmunkatársa, oki. geológus, eü. szakmérnök.