Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
492 Horváth EmiI solja az eredményeket. Esetünkben ez 2,12 km 2 változást jelent. így a sárkeresztesi vízfolyás vízgyűjtője 6,88 km 2-re növekszik, a bal oldali ágé pedig 1,70 km 2-re csökken. A megváltozott vízgyűjtőterületekkel számolva a vízhozamok a Csermák-képlettel: бз% sárkeresztesi vízfolyás =12,7-20,6 (mV 1) 03% bal oldali ág =5,1 (mV ) a Áx>//ár-képlettel: sárkeresztesi vízfolyás =19,8 (mV 1) 03% bal oldali ág =3,3 (mV 1 ) adódtak. Az „igen heves lefolyási viszonyok"-kifejezés nem értelmezhető, helyette az átlagos értékkel számoltunk. Hidraulikai számításokat — a levonuló árvíz nyomai alapján — a műtárgyakon átfolyó tetőző vízhozamot számolni lehetett. Erre az átereszekben kialakuló vízmozgás egyik esetét alkalmaztuk: a kifolyás nem telt szelvénnyel, rohanás állapotában (H/D<1,2). Q=CF(2gh x) m ahol h\ — a (duzzasztott) felvízi vízmélység (1,82 m), С — az alap-vízhozamtényezö (0,85), F — a teljes szelvényterület (3,65 m 2), H - a felvízi vízmélység (m), D - az áteresz magassága (m). A sárkeresztesi vízfolyás zárószelvényében lévő átereszre számolt érték 0=18,5 m 3s _ 1, a bal oldali ág műtárgyára számított érték: Q=l,4 m 3s''. A mederben levonuló árvíz nyomait jól lehetett rögzíteni. Több pontban keresztszelvényt vettünk fel. Geodéziai méréssel bemértük az árvíznyomok és a fenékvonal esését. Ebből már jó közelítéssel számolható ( С h ézy-kép lettel) a tetőző vízhozam. A „C" sebességi tényező számítására a Sazw-képletet használtuk. így a — a sárkeresztesi vízfolyás zárószelvényére számított vízhozam: (2 ma x=17,7 mV1, — a bal oldali ágé: Q ma x-1,2 m 3s~'. A bemért szakaszokon a fenékesés 0,27-1,6%. A jelentős változékonyság miatt, fontos volt az adott szelvényhez rendelni a tényleges esésértéket. Az árvízi nyomokból szerkesztett hossz-szelvény jól követte a fenékesést. A közelítő számítások tükrözik a „valós" értékeket. Tudni kell, hogy olyan helyzetben, amilyen a lefolyás során előállt, közvetlen mérésre nem volt lehetőség a vízfolyás torrens jellege miatt. 1.2. A lefolyást jellemző értékek Adathiányos vízgyűjtőn a vízhozam meghatározására a fajlagos lefolyás értékét használják. Ismerve a tetőző vízhozamot (ömax, sárkeresztesi vf =17,7 m 3s " 1 , tímax. bal oldali á g-1,4 m s ) ez számítható. A fajlagos vízhozamot két vízgyüjtőnagyságra számoltuk. A „qj" a szerkesztett állapotból számított érték (Asárkeresztesi vízf.=4,76 km 2, А Ъа] oldali á g=3,82 km 2), „q 2" a vízlevonulás nyomai alapján módosított vízgyűjtőből számított érték. (Asárkeresztesi Vf=6,88 km 2, Л bal oldali ág=l,7 km 2). A sárkeresztesi szelvényre a 2,6 m 3s~'krrr 2-t fogadtuk el, amely a segédletek szerint is extrém érték. A jelentős eltérés „<7i,<72" között megmagyarázható a két vízgyűjtő
