Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Gauzer B.-Bartha P.: Árvízi szimulációs vizsgálatok a Felső-Tiszán

372 Gauzer B.—Bartha P. Idő (d) 5. ábra. Az 1970-es és 1998-as árhullám tiszabecsi vízhozam idősora Fig. 5. Discharge time series of Tiszabecs station during the floods of1970 and 1989 Bild 5. Abflußganglinien der Hochwasserwellen von 1970 und 1998 im Pegelquerschnitt Tiszabecs amúgy is kismértékű beszivárgást a vízgyűjtőn esetleges végbement talaj erózió csak kismértékben csökkenthétté. Megállapítható tehát, hogy a feltételezett kárpátaljai erdőirtások nem okozhatták a felszíni lefolyás arányának számottevő növekedését. A két árhullám közötti igen jelentős tömegkülönbség azt eredményezte, hogy a nagyobb tömegű, 1998-as árhullám a korábbinál lényegesen kevésbé lapult el, ami jelentősen hozzájárult a magasabb vásárosnaményi tetőzés kialakulásához. Megvizsgálva a tiszabecsi tetőzés időpontjában érvényes vásárosnaményi mederteltség értékeket, 1970-re 81 %-ot, míg 1998-ra 95%-ot kapunk, tehát az utóbbi árhullám egy teltebb mederre szaladt rá, ami szintén a relatíve magasabb vásárosnaményi tetőzés irányába hatott. A Szamoson 1970-ben levonuló árhullám kissé „korai" érkezése némileg szintén csökkentette tetőzés értékét. Megállapíthatjuk tehát, hogy az 1970. évi viszonylagosan alacsonyabb vásárosnaményi tetőzés—az alapvető okot jelentő szamosi gátszakadásokon túl—a felső-tiszai árhullám viszonylag kis tömege miatti gyorsabb ellapulás, az 1998. évinél alacsonyabb mederteltségek, valamint a Felső-Tisza, és a Szamos árhulláma közötti időeltolódás következménye. 5.2. A levonulási idők összehasonlítása Az 1970. és az 1998. évi árhullám kialakulásának, illetve levonulási sebességének vizsgálata nem egyszerű feladat. Különösen az 1970. évi árvíz esetén — a tetőzések időpontjai a külföldi folyószakaszokon csak korlátozott pontossággal (napszak) állnak