Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
3. füzet - Gauzer B.-Bartha P.: Árvízi szimulációs vizsgálatok a Felső-Tiszán
362 Gauzer В. - Barlha P. A Tisza árvizei még a múlt században is rendszeresen elöntötték az Alföld nagy részét. Az ármentesítési munkákat 1846-ban kezdték meg és a kisebb-nagyobb megszakításokkal a század végére megteremtették a mai töltésrendszer alapját. Közben több pusztító árvíz lépett fel, köztük az 1879. évi, amely a szegedi katasztrófát okozta. A Tisza történelmi árvizeiről viszonylag pontos ismeretekkel rendelkezünk. Érdekes, hogy a folyó különböző szakaszain különböző árhullámok okozták az eddigi legmagasabb vízszinteket, attól függően, hogy a mellékfolyókon milyen mértékű volt a hozzáfolyás, illetve, hogy ezek hogyan találkoztak. A jelenlegi (1999. január) helyzet szerint a folyó felső, Tiszabecs és Vásárosnamény közötti szakaszán az 1998. novemberi árhullám idézte elő a legnagyobb vízállásokat. Az alatta levő Tokajig tartó szakaszon — az intenzív olvadás, és ezzel egyidejű nagymennyiségű csapadék együttes hatásaként kialakult — 1888-as márciusi árvíz idején volt a legmagasabb a vízszint. A Tokajtól Szolnokig tartó szakasz nagy részén az 1979 februárjában levonult árhullám idején észlelték a maximális vízállásokat, míg a Szolnok és Szeged közötti részen, az 1970. évi májusi árhullám okozta az eddigi legmagasabb értékeket (OVH 1971). A legalsó, torkolat közeli szakaszon 1965-ben a nagy dunai árhullám visszaduzzasztása idézte elő a valaha észlelt legnagyobb vízállásokat. Az árvizek sorában igen jelentős volt még a kárpátaljai vízgyűjtőkön 1947 decemberében kialakult árhullám, amely a Tisza felső szakaszán több helyen vezetett gátszakadásokhoz, és az 1932. áprilisi árvíz, amely elsősorban a Szolnok—Szeged közötti szakaszon okozott igen magas vízállásokat. A kilencvenes évek további árhullámai közül megemlítjük az 1993. decemberi árvizet, amely a Felső-Tiszán és az 1995. évben, szintén december hónapban kialakult árhullámot, amely szinte az egész hazai Tisza-szakaszon magas vízszintekkel vonult végig, a Körösökön pedig helyenként # ma x körüli vízszinteket eredményezett. Az árvizek felsorolásából kitűnik, hogy a Tisza vízrendszerén a téli, télvégi—koratavaszi árvizek kialakulása a leggyakoribb, a december hónap például három árhullámmal is képviselteti magát, ennélfogva a nagymennyiségű eső által felerősített hóolvadás szerepe jószerével csak az 1970-es, és az 1998-as árhullámok közvetlen kialakulásánál elhanyagolható. 3. Az 1998. évi árvíz hidrológiai jellemzése 1998-ban, szeptember és október során, az egész Kárpát-medencében a szokásos mennyiségnél kétszer, háromszor több csapadék hullott, ami ugyan csak kisebb árhullámok kialakulását eredményezte, de hatására magas talajnedvesség, illetve mederteltség értékek alakultak ki. A november eleji szélsőséges felső-tiszai árhullám kialakulásához nagymértékben hozzájárult az azt megelőző október végi nagy árhullám, amit jórészt az október 29-én elindult esőzések okoztak. Ez az árhullám október 31-én tetőzött Tiszabecsnél 5,26 m-es (III. fokú árvédelmi készültségi szintet 0,26 m-rel meghaladó) vízállással. A mellékfolyók közül a Krasznán és a Túron szintén magas vízszintek alakultak ki. Ezek együttes hatására az árhullám Vásárosnaménynál november 1 -én tetőzött 8,20 m-es, az # ma x-tól 0,92 m-rel elmaradó vízállással. Az árhullám vi-
