Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Papp Ferenc: Árvízvédelmi biztonság és kockázat

344 Papp Ferenc optimális sorolásához. Ennek keretében bevezetésre került a kockázat fentiekben ismertetett általános értelmezése, és felmérés történt az ország 151 árvízi öblözetében található gazdasági értékek és a mértékadó árvízi elöntés során várható károk nagyságára. A kapott eredményeket figyelembe vették az ország hosszú távú árvízvédelmi fejlesztési tervének kidolgozásánál is (KHVM 1995). Néhány tanulmány foglalkozott az „elfogadható kockázat" meghatározásának, és a kockázati térképezés bevezetésének kérdésével is (SOILTEST 1994, 1996, ÖKO-VITUKI 1997), de ezek gyakorlati alkalmazására még nem került sor. Összegyűjthetők azonban nálunk is azok a statisztikai adatok, melyekkel jellemezni lehet az árvízvédelem tényleges kockázatának múltbeli alakulását. Az árvízi elöntés miatt történt halálesetek 1830 óta ismert statisztikája szerint a legnagyobb veszteségeink 1838-ban (Pest-Buda, 153 fő) és 1879-ben (Szeged, 151 fő) voltak (Dunka—Fejér—Vágás 1996). Ezt követően az árvízi feljegyzések emberáldozatokról nem tesznek említést, bár a védekezési munkák során történt néhány halálos baleset. Az árvizek által okozott gazdasági kárra vonatkozó régi adatok meglehetősen bizonytalanok, ezért az 1950 előtti időszak elöntési kárait célszerűbb az 1. ábrához összegyűjtött vízborítási adatok és becsült fajlagos területi kárértékek alapján számolni. Az 1950 utáni elöntéseknél a nyilvántartásokban szereplő tényleges veszteségeket (elöntési károk+védekezési kiadások) lehet felhasználni ( Vízgazdálkodási Lexikon 1970, Dunka—Fejér-Vágás 1996), és viszonyítani az ország mindenkori GDP-jéhez. Az így kapott eredményeket a IV. táblázat foglalja össze. A kockázati értékek időbeli alakulása és azoknak a nemzetközi adatokkal történő összevetése érdekes következtetésekhez vezet. Mindenek előtt megállapítható, hogy Magyarország árvízvédelmi helyzete az empirikus kockázati jellemzők alapján nemzetközi vonatkozásban is kedvező. Ebben meghatározó szerepe volt annak a nagyszabású folyószabályozási és ármentesítési munkának, melynek során a múlt század végére gyakorlatilag kiépült az ország jelenlegi védelmi rendszere, döntő változást eredményezve az ártéri területek veszélyeztetettségének alakulásában. Az árvíz elleni sikeres védekezésben nem kis szerepe volt az állandó fejlesztés mellett a védekezés magas szakmai színvonalának, szervezettségének és technikai fejlettségének. A védelmi rendszer kiépítése és a védekezés szakmai-technikai fejlődését követően a gazdasági kockázat jelentős mértékben csökkent, az emberi életvesztés kockázata pedig gyakorlatilag megszűnt. A bevédett területeken azonban IV. táblázat Időszak Kockázat (|ir/év) Időszak emberélet gazdaság 1851-1900 17 26 1901-1950 8 1951-1969 20 1970-1998 61