Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

2. füzet - Nagy László: Velence megóvása az árvíztől

304 Nagy László A „sziget" elképzelés — 1,20 m, vagy bármely helyileg megállapított szinten nem alkalmazható Velence egész területén. Főként azért, mert egyes területek nyitottak a Lagunára és nem lehet könnyen megemelni, vagy elkeríteni. Sok területen, az 1,20 m-es védelmi magasság sem garancia árvízkár ellen és nem nyújt védelmet átszakadás esetén sem. A „szigetek" kiválasztásának egyik feltétele, hogy védelmet nyújtson a fő közlekedési útvonalaknak az árvíztől. Sok esetben a „szigeten" belül a megvédett területen szivattyúzásra is szükség van. Körültekintő tervezéssel és sok aprólékos helyi munkával (Penning-Rowsell-Winchester 1992) a terület nagy része megvédhető, így Velencében az árvízkárok jelentősen csökkenthetők. Közép és hosszú távon azonban a kisléptékű munkák önmagukban nem lesznek elegendőek, tekintettel, hogy a tengervíz szintje állandóan emelkedik (3. ábra). 4. Következtetések Velencének az árvizektől való megmentésére tett jelenlegi törekvések nem elegendőek. Különösen a mozgatható kapuk rendszerének van nagyon korlátozott gazdasági szerepe és a tengerszint emelkedésével használhatósága is kétséges lehet, mivel akkor a jelenlegi szintű hajó forgalom mellett a kapukat túl gyakran kell zárni. Viszont az is tény, hogy amíg a három árvízkapu zárva van, Velencében nincs árvíz, mert az Adriai-tenger vize nem tud benyomulni a Lagunába. A mozgatható árvízkapuk hosszú távú megoldásnak látszanak, de költségesek és csupán az olyan ritka (de súlyos) árvizek csökkentésére valók, melyek a Velencében tapasztalt összes árvízi károknak csupán kis részét jelentik. A fenntartható fejlődésnek anyagilag is hatékonynak kell lennie és a mozgatható kapuk nem oldják meg Velence jelenlegi árvíz problémáit, továbbá nem oldják meg a többi kulcsproblémát: a Laguna vízszennyeződésének, az ár—apály vízcseréjének, a vízminőség javításának kérdését. A.Lagúnát és Velencét a vízgyűjtőn belül inkább egységes egésznek kell tekinteni, mint izolált részeknek. Olyan terveket kell készíteni, melyek a teljes rendszert kezelik és biztosítják, hogy a Laguna ne szenvedjen a mérhetetlen szennyezéstől és az erózió által okozott lepusztulástól. A védmüvek létesítésénél nagyfokú körültekintésre van szükség, hiszen jelentős környezeti és kulturális értékek forognak kockán. Jelentős előnye van az olyan ikerutas politikának (Penning-Rowsell—Tunstall 1996), melynél a vízgyűjtő tervezés, a szennyezés csökkentés, a Laguna helyreállítása és a kisléptékű munkák végzése párhuzamosan kerül előtérbe. Az elképzelés elővigyázatos voltára jellemző, hogy inkább a nagy környezeti károsodásokból származó változást csökkenti, semmint jelentős mérnöki beavatkozásokat alkalmazna (Penning-Rowsell—

Gardiner-Winchester 1998). A fenntartható fejlődésnek egyben a kockázattal szembeni rugalmasságot is kell jelentenie, sokkal inkább, mint kockázat megelőzést (Handmer—Dovers 1996). A kisléptékű munkák és a tulajdonok árvízvédelme lehet a legjobb terv rövid-, illetve középtávra. Természetesen a fenntartható fejlődésnek a közép- és hosszú távú viszonylatban (több mint 50 év) is kell gondolkodnia, ebben az időléptékben a Lagúnát fokozatosan el kell választani a tengertől, különösen, ha bekövetkezik a tengerszint emelkedése. Ez azonban új problémákat vet fel (milyen megváltozott áramlási és eut-