Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

192 Könyvismertetés A könyv részletesebben foglalkozik Huszár Mátyás vízrajzi felméréseivel és az 1824-1836 között elvégzett szabályozási munkákkal. Kevéssé ismert adatok jelennek meg ezeken az oldalakon a Körös-Berettyó vidék vízi munkáinak egyik méltatlanul háttérbe szoruló mérnökéről, Vargha Jánosról, akinek tevékenysége sokban hozzájárult ahhoz, hogy utódai - és itt elsősorban Bodoky Károlyra gondolhatunk kedvezőbb feltételek között végezhessék országépítő munkájukat. Bodoky 1850— 1861 között az ország talán legbonyolultabb vízrendszerének szabályozását tudta sikeresen befejezni. Az ezt követő időszakban nemcsak az árvizek, hanem a század legsúlyosabb aszály katasztrófája és a belvizek megjelenése adott új meg új feladatokat a kor vízmérnöki praxisának. További fordulópontot jelentett a hazai vízszabályozások történetében a pusztító szegedi árvíz. 1879 után nemcsak a Tisza szabályozásában vette kezdetét a korrekció, hanem az ármentesítő társulatok szervezeti rendjében is jelentős változásokat hajtottak végre. A századfordulóig terjedő időszakban az érdekeltségi területek átrendeződésével jött létre a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társulat, a régióban folyó vízi munkák és árvédekezés egyik legfontosabb szervezete. Dóka Klára a szabályozások eredményét összefoglalva az egyik legfontosabb tényre hívja fel az olvasók figyelmét: „A Körös-szabályozást a szakirodalom az egyik legsikeresebb vízimunkálatként tartja számon. Az 1879-re érdemben lezárult munkát 1895-re eredményesen meg tudták szilárdítani, és kisebb fejlesztéseken kívül érdemi beavatkozásra nem volt szükség." A könyv nagy erénye, hogy nem elégszik meg az események részletes ismertetésével, hanem elemzi a természetalakító munkák hatását az érintett régió mezőgazdaságának fejlődésére. Számos táblázat és összehasonlító adat áll a kérdésben mélyebb összefüggéseket kutatók rendelkezésére. Igen jó gondolat volt a szerzőtől, hogy a kötet mellékletében az 1451—1886 között született, de napjainkban nehezen hozzáférhető, forrásértékű leírásokat közli Janus Pannoniustó\ Márki Sándorig a Körösök és a Berettyó vidékéről. További erénye a kiadványnak, hogy a könyvben szereplő mérnökök —másutt nem publikált—rövid életrajzi adatait is közli. Kár, hogy a mérnöki névsorhoz nem tartozik egy mutató, hogy annak segítségével az illető tevékenysége visszakereshető legyen a könyv lapjain. Ha már a kritikánál tartunk, még néhány észrevétel! Éppen azért, mert a kitünö munkát már régen várta a szakmai közvélemény, s a kötet sok szempontból példaként állítható a hasonló célú kiadványok szerzői elé, néhány apróbb hibára fel kell hívni a mindenkori szerkesztők figyelmét. Másutt is lehet tapasztalni, de ott sem szerencsés az a gyakorlat, amely — megnehezítve az olvasó helyzetét — a levéltári és irodalmi forrásokat fejezetenként mindannyiszor újraszámozva adja meg a könyv végén. Másik, szintén zavaró megoldás az, amikor az egyes területeket négyzetkilométerben, helyenként holdban, vagy hektárban adja meg a szerző. Ugyancsak kár, hogy az egyébként nem túl jó nyomdatechnikával készitett illusztrációk nem a szöveg között, hanem a könyv végén találhatók. A laikus olvasók tájékozódását könnyítette volna meg az is, ha a sok földrajzi név dzsungelében szövegközi térképvázlatok segítettek volna eligazodni. De ne legyünk telhetetlenek! Dóka Klára munkája olyan könyvet eredményezett, amelyet általában nem egy ültő helyében olvas el az ember, hanem részletekben. Az ilyen könyvet az ember a háta mögötti könyvespolcon tartja, hogy mindig leemelhesse, ha szüksége van rá. Fejér László