Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A mederben hagyandó vízhozam értelmezésének múltja és jövője 171 lyás-szelvények 2 CC J értékeit, az ehhez szükséges szakismeret és adatok birtokában, továbbá a hasznosítható külföldi kutatások és tapasztalatok ismeretében, a környezetés természetvédelmi szakterületnek kell szolgáltatnia. Az ökológiai vízigény (Q e cj) értéke — amely megadható akár továbbra is pl. ömínj függvényében, akár attól független vízhozamértékként — konkrét esetben elsősorban a vízfolyás - vízkémiai és vízbiológiai állapotától; - természetvédelmi, ill. tájesztétikai értékétől; - rekreációs terhelésétől; - vízbiológiai szempontból legkedvezőbbnek ítélt vízmélység- (vízállás-), víztükörszélesség- és vízsebesség-tartományától; és végül - a vízfolyás környezetében természetvédelmi szempontból igényelt talajvízszinttől függ. 3. Az új értelmezésű mederben hagyandó vízhozamérték meghatározásának gyakorlati kérdései A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 18. §-a szerint „az ökológiai vízkészlet mértékét a vízügyi hatóság — az igazgatóság szakhatósági hozzájárulásával — állapítja meg". E szerint szakszerű munkamegosztás csak úgy képzelhető el, ha - a ömaf mederben hagyandó vízhozam (3) képlet szerinti meghatározása valóban a vízügyi hatóság feladata; és - ehhez esetenként (vízfolyás-szelvényeként) köteles lenne beszerezni a Q e c ökológiai vízkészlet (ökológiai vízigény) értékét, amelyet a természet- és környezetvédelmi szervek szolgáltatnak. A konkrét Q e c értékek szolgáltatását nagymértékben megkönnyítené és egyértelművé tenné a KÖDUVIZIG és a KGI által 1997 óta müveit, „Ökológiai vízigény meghatározása" c. téma eredményeinek mielőbbi gyakorlati bevezetése. A konkrét Q ec értékek ismeretében a VIZIG-ek feladatává tehető az ország kiválasztott vízfolyásszelvényeiben a jövőben - a vízjogi hatósági döntésekben, a vízgazdálkodási távlati tervezésben — kötelezően alkalmazandó Q m af értékek meghatározása.
