Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Vízügyi Közlemények, LXXXI. évfolyam 1999. évi 1. füzet A MEDERBEN HAGYANDÓ VÍZHOZAM ÉRTELMEZÉSÉNEK MÚLTJA ÉS JÖVŐJE DR. DOMOKOS MIKLÓS A vízfolyások vízkészletével— vagyis időben változó vízhozamával - való.gazdálkodás alapelve, hogy a gazdálkodásért felelős hatóság a különböző vízhasználók vízigényeinek kielégítése céljából összesen legfeljebb akkora rész-vízhozam igénybevételét engedélyezi, hogy az igények időleges ki-nem-elégítésének várható mértéke (az ún. vízkorlátozás) ne haladjon meg egy közgazdasági megfontolásokból előírt felső határértéket (az ún. vízhiány-türést). E feltétel teljesülése az ún. összesítő vízgazdálkodási mérleggel (röviden vízmérleggel) ellenőrizhető. A vízhasználók, a vízfolyás-mederhez képesti elhelyezkedésük szerint, két nagy csoportba sorolhatók: - a medren kívüli vízhasználók (pl. öntözőtelepek, ipari üzemek, települések), amelyek az általuk felhasználandó vízhozam-részt gravitációsan, vagy szivattyúval veszik ki a mederből; - a mederbeli vízhasználók (pl. a vízfolyások élővilága, a vízi sportok, a hajózás, a folyami vízerőmüvek), amelyek bizonyos vízhozam-részre magában a mederben tartanak igényt. A vízkészletekkel gazdálkodó hatóság a vízhasználók igényeivel természetesen együttesen gazdálkodik, a vízfolyások vízkészletével való gazdálkodás alapelveinek alkalmazásával. 1. A mederben hagyandó vízhozam meghatározásának eddigi gyakorlata A mederbeli vízhasználók vízigényét - az 1954. évi I. Országos Vízgazdálkodási Keretterv óta — mederben hagyandó vízhozamnak (ö m af, minimum acceptable flow) nevezik. A vízigény-kielégítéssel kapcsolatos hatósági döntést megalapozó vízmérleg hazai módszertana a mederbeli vízigények kielégítésének a medren kívüli vízigényekkel szemben abszolút prioritást biztosít olymódon, hogy a vízfolyás természetes vízhozamát először csökkenti £>maf értékével, majd ezt a csökkentett vízhozamot méri össze a medren kívüli vízhasználók vízigényének összegével. Azzal, hogy ßnaf biztosításának az egyéb vízigények kielégítésével szemben ilyen prioritást biztosított, a hazai vízimérnöki gyakorlat az elsők között érvényesítette a korszerű ökológiai szemléletet. Valamely vízfolyás-szelvény Q m af értékének meghatározása 1954 óta gyakorlatilag egységesen a ömafj=max(0,75 Öminj, Önav);y =1. 2,.... 12 (1) A kézirat érkezett: 1998. XII. 8. Dr. Domokos Miklós oki. mérnök, oki. alk. matematikus, Kvassay Jenö-díjas, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI, Budapest) tudományos főmunkatársa.
