Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Domahidy L.-Puskás T.: Az országos hidrológiai távmérő és figyelmeztető rendszer

88 Domahidy L—Puskás T. — Zárt hálózatok állomásai. Jellemzőjük, hogy ezek több-állomásos körzeti távmérő hálózatokat alkotnak, és az állomásokat csak a központjuk kérdezheti le. Valamennyi hálózat központja számítógép, amely az állomásokat automatikus (vagy szükség szerint kézi) üzemmódban lekérdezi, a mérési adatokat kijelzi, átmenetileg tárolja, továbbá elvégez, vagy lehetővé tesz gyors értékelést (riasztást) és feldolgozást. Egyes központok kisebb-nagyobb mértékben felügyeletet is gyakorolnak a rendszer működése fölött. Az automatikus lekérdezés gyakorisága hálózatonként más és más, 3 perc és 24 óra között. Kézi üzemmódban szükség szerint végeznek távmérést. 1992-ben 8 körzeti hálózat volt, egyenként 2—20 db, összesen 81 db állomással. Központjuk helye: Tata (üzemen kívül), Budapest, Baja (létesítése megszakadt), Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Szolnok, illetve Kisköre. Általában a vízállást mérték, de egy részük ezen felül más elemeket is (zsilipállás, csapadék, hó-vízegyenérték, vízhőmérséklet, léghömérséklet, szélsebesség, napsugárzás, talajnedvesség, talajfagy). Részint az 1970-es években, részint a legutóbbi években létesültek. Tapasztalatok. A felhasználó szempontjából akkor hasznos a távmérés, ha a számára szükséges időpontban a szükséges adat rendelkezésre áll és pontos. A rendelkezésre állás, más szóval az állomás elérhetősége nagyon tág határok, 10% és 90-95% között ingadozott, átlagosan pedig 60-80% volt, azaz átlagosan a lekérdezések csaknem 1/3 része eredménytelen maradt. Ezt az átlagot, figyelemmel a távmérés céljára és költségére, elfogadhatatlannak kellett ítélni, s meg kellett állapítani, hogy az a műszaki és a munkaszervezési megoldások különbözőségét tükrözi. Ugyanezek a körülmények befolyásolták a távmért adatok pontosságát is. A rendelkezésre állást és a pontosságot a tapasztalat szerint a következő tényezők befolyásolták elsősorban: — Az állomás és a.lekérdezés helye közötti adatátviteli vonal alapvetően befolyásolta a működést. A külön URH vagy vezeték alkalmazása igen megbízható ugyan, de drága. A vízügyi URH-lánc felhasználása gazdaságosnak tűnt, de egyúttal jelentősen korlátozta is az állomások elérhetőségét, amennyiben az elsősorban beszélgetésre szolgáló rádiólánc csak a beszélgetési szünetekben volt használható a távmérésre. A közforgalmú telex- és telefonvonalak a vizsgált években az ország különböző vidékein, illetőleg különböző viszonylatokban nagyon különböző megbízhatóságúak, nem ritkán túlterheltek, hosszú ideig foglaltak voltak. — A távmérő állomások üzeméhez használt közüzemi villamos hálózat az ország különböző pontjain nagyon különböző megbízhatóságú volt a szolgáltatás folyamatossága és a feszültség állandósága tekintetében. A távmérő állomások működését erősen ronthatja, ha nincs megoldva az áramszünetek áthidalása és a feszültség stabilizálása. — Lényegesen befolyásolta a működést magának a távmérő berendezésnek a műszaki megoldása, valamint az ellenőrzés és a karbantartás személyi, dologi, pénzügyi és szervezeti feltételeinek a különböző mértékű biztosítása. (Pl.: azokon az állomáso-