Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Domahidy L.-Puskás T.: Az országos hidrológiai távmérő és figyelmeztető rendszer

Az országos vízrajzi távmérő és figyelmeztető rendszer 85 nak, pl. zsilip nyitott vagy csukott, szivattyú be- vagy kikapcsolt állapotának a megállapítása). Például Hollandiában - a gyorsadat beszerzésen túlmenően - az országos észlelőhálózat teljes adatgyűjtő munkáját távméréssel oldották meg. Ez nálunk nem időszerű, nem is szükséges. Előnyösen alkalmaznak távmérést kísérleti területeken is, ahol ily módon szigorú program szerinti mérések végezhetők, azaz ilyen esetben nem a gyorsaságon van a hangsúly, hanem azon, hogy pontosan akkor és ott mérjenek, amikor és ahol rendszeres mérés hagyományos módszerrel nehezen vagy gyakorlatilag nem volna megszervezhető. Az ilyen kutatási célú alkalmazással ezen írás keretében nem foglalkozunk. 1. Az előzmények A vízállás távmérésének hálózatszerű bevezetése hazánkban mintegy négy évtizede kezdődött, amikor a VITUKI az Országos vízjelző szolgálat néhány különösen fontos vízállásészlelő állomására a német OTT cég távmérő berendezését telepítette. Ennek úszós érzékelője a vízállás 1—1 cm-rel való megváltozásakor egy-egy pozitív, illetőleg negatív áramimpulzust adott, ami bérelt telefonvonalon a szolgálat budapesti központjába érkezett, s az óraműves regisztrálónak az írószerkezetét impulzusonként 1 vízállás-centiméternek megfelelő egységgel elmozdította felfelé, illetőleg lefelé. Ez a berendezés azonban több okból nem terjedt el. Az akkori telefonvonalak tulajdonságaiból adódott, hogy véletlen jellegű impulzus-kimaradások vagy impulzus-többletek jelentkeztek a regisztrátumban, s mivel a berendezés a vízállásnak csak a változását érzékelte, ezek a hibák a regisztrálóban halmozódtak, mindaddig amíg észrevették és a teljes berendezést újra beállították. Az úszós berendezés mérceaknát is igényelt. Ugyanakkor a rajzolómércék telepítése abban az időben kezdődött, s így mérceakna még kevés állomáson állt rendelkezésre. A berendezés magas ára is korlátozta az alkalmazást. A VITUKI rövidesen elektródasoros hazai műszert szerkesztett (Bedeus 1968), amely nem kívánt úszós alépítményt, kiküszöbölte a hamis impulzusok összegződésének problémáját, és sokkal olcsóbb volt. Ám a tapasztalat rövidesen azt mutatta, hogy az ezeknél alkalmazott s a telefonközpontokban bevált részegységekkel terepi körülmények között nem lehet megbízható működést elérni. A rajzolómércék számának a rohamos növekedését figyelembe véve az 1970-es évek elején a VITUKI újabb fejlesztést végzett, és megszerkesztette a TELEXDATnevü berendezést. Ez az érzékelőből érkező jeleket (rajzolómércés állomás esetén az úszó-ellensúly tengelyre házilag szerelt szögelfordulás érzékelő jeleit) úgy összegezi és tárolja, hogy azok a telexhálózaton bármikor lekérdezhetők legyenek. Ennek megfelelően a TELEXDAT-tal felszerelt állomás telex előfizetői állomássá vált. Felhívása esetén önműködően bejelentkezik és leadja a tárolt értéket. Az átvitel biztonságának fokozására a készülék minden adatot ismételten közöl. A vétel helyén a mérési eredményt a telexgép kiírja. Ez a berendezés felhasználta a gyors ütemben telepített rajzó-