Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vizügyi Közlemények LXXX. évfolyam HOZZÁSZÓLÁS 1998. évi 4. füzet Csonki I—Fejér V.—Klingné Ábrahám J.—Magyarics A.: A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései című cikkéhez (Megjelent a Vizügyi Közlemények 1998. évi 2. fiizetének 265—285. oldalán.) DR. JOLÁNKAI GÉZA Legelőször is egy a tanulmányban több helyen (először az első oldal legelején) is előforduló elég súlyos, a Balatont érő, idézem szerves tápanyag" terheléssel kapcsolatos tévedést (vagy talán csak elírást) szeretnék helyesbíteni. Balaton esetében ennek, mármint a szervesanyag terhelésnek nincs jelentősége, mert annál jóval nagyobb mennyiségű szervesanyag termelődik magában a tóban, az algák révén a tóba érkező szervetlen növényi tápanyagból. A Balaton vízminőségi, vízi környezeti problémáját elsősorban a szervetlen növényi tápanyag és ezen belül a foszfor okozza. Ebből „készítik" az algák a szervesanyagot - azaz saját biomasszájukat — és ezért is nevezi más néven a szakma őket elsődleges termelöknek. A másik vitatható megállapítás az, hogy a „ vízminőség romlása lelassult ". Ez két szempontból is vitatható. Egyrészt a vízminőség nem is volt rossz azaz leromlott, másrészt (az eutrofizálódás és tápanyagháztartás paramétereit illetően) a romlás megállásáról sem beszélhetünk. A valódi helyzet kissé részletesebben az alábbi: Ellentétben a jobbára laikus sajtó által keltett közhiedelemmel (ami ezek szerint szakmai körökbe is beszivárgott) a Balaton vízminősége nem javult, de még a sokszor emlegetett vízminőségromlás folyamata sem állt meg. Ezzel némileg ellentétben persze azon sajtó orgánumok véleményének is ellent kell mondanunk akik már a vészharangot kongatják a Balaton felett, hiszen a tó vízminősége a legtöbb paraméter csoport tekintetében, a legtöbb helyen és a legtöbb időszakban kiváló, azaz I. osztályú. Ezt a látszólagos ellentmondást úgy lehet és kell feloldani, hogy a tó vízminőségét ugyan az eutrofizálódás nagyon komolyan fenyegeti de az egyéb, a fürdőzés és rekreáció szempontjából fontos, paraméterek tekintetében mindig is általában jónak volt tekinthető és ma is az. A romlás mértéke az eutrofizálódás mérőszámai tekintetében számszerűen trendekkel — bizonyíthatóan emelkedik a tó három medencéjében (az egy Siófoki-medence kivételével, ahol eddig csak 1994-ben észleltek hipertrófnak tekinthető állapotot, igen rövid ideig). Az elmúlt három évben (1995-1997-ben) ugyan elmaradt a népiesen algavirágzásnak nevezett jelenség, de mind 1994-ben mind 1992-ben is hipertróf állapotokra jellemző klorofill-a értékeket mértek a tó négy illetve három medencéjében. Az 1993, valamint 1995-1997 évi kedvező állapotok nagy valószínűséggel kizárólag a kedvező időjárási viszonyoknak tudhatók be, azaz annak, hogy viszonylag kedvezően alakultak a tó vízkészletei a csapadékosabb idő miatt és elmaradtak az igen magas tóvíz hőmérsékletek is, melyek mellett (néhai dr. Gorzó György kutatási eredményei szerint) a fenéken felhalmozott alga spórák révén az al-