Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A két félteke borultsági viszonyai és a csapadék kapcsolata 643 A csapadéknak mind a két féltekén kifejezett évi menete van. Az északi félgömbön maximális érték nyáron, júliusban fordul elő, minimumot pedig áprilisban találunk. A déli féltekén is kora ősszel, márciusban fordul elő maximum, minimumot pedig szeptemberben mutattunk ki. Az átlagos évi csapadék az északi féltekén 83,4 mm, a déli félgömbön pedig 97,8 mm. A felhőzet alakulása nagyon érdekes. Elsősorban is azt kell megállapítanunk, hogy Brooks 1927-ben megadott értékei mind a két féltekén karakterisztikusan kisebbek, mint a meteorológiai mesterséges holdak anyagára támaszkodó értékek. Ez — véleményünk szerint-nem jelenti azt, hogy a Föld összborultsága növekvő trendet mutatna, hanem azt, amint arra Tänczer ( 1988) is rámutat, hogy a szemmel történő becslés, különösen a nagy borultságok esetén alulbecsléssel terhelt. Ezt a véleményt alátámasztja az is, hogy a Föld-légkör rendszer albedójában nem lépett fel növekedés, sőt a mesterséges holdak anyagát is figyelembe vevő feldolgozások szerint, a korábbi 0,33-as alsó érték helyett, jelenleg 0,30 az elfogadott érték (Czelnai et al. 1983). További érvet szolgáltatnak mind a két félteke esetén az I. táblázatban a tengerek fölött fellépő borultsági értékek, melyek szignifikánsan felülmúlják a teljes Földre vonatkozó értékeket. Brooks 1927. évi adatai viszont túlnyomóan szárazföldi megfigyelésekből származnak. A borultsági értékek további sajátossága az, hogy jóllehet az abszolút értékekben vannak eltérések, de mind két félteke mindhárom borultsági oszlopának (/. táblázat) közös jellemvonása, hogy a felhőzet évi menete mind a három oszlopban azonos; nevezetesen a globális borultsági értékek nyáron nagyobbak mint télen. Az északi féltekén a legnagyobb és a legkisebb havi átlagértékek között a különbség mind a három oszlop esetén azonos: 7%. Ebből arra következtethetünk, hogy mind a három borultsági idősor nagyon hűen tükrözi a globális borultság évi menetét. A Brooks által 1927-ben közölt adatok alapján a legnagyobb és a legkisebb havi átlagértékek között a különbség 4,4%, a tengerek globális borultsága vonatkozásában pedig 8%. Megállapíthatjuk tehát, hogy a legnagyobb és a legkisebb havi átlagértékek közötti különbség tekintetében az északi féltekén teljesen egyöntetű képet kapunk. A déli félgömbön azonban a legnagyobb és a legkisebb havi átlagértékek közötti különbség tekintetében nem alakul ki egységes kép. Az évi átlagos borultság, mind a három oszlop (/. táblázat) szerint a déli féltekén nagyobb, mint az északi féltekén. Az eltérés NR és ЛТ estén 2 (%); de NB estben már 5,4 (%). 3. A felhőzet és a csapadék kapcsolata A felhőzet és a csapadék sokévi átlagos havi értékeinek (/. táblázat) kapcsolatát az 1. ábrán mutatjuk be, külön az északi, ill. a déli féltekére. Az északi féltekén a globális felhőzet és a csapadék sokévi átlagos havi értékei közötti pontpárok alig szóródnak. A pontok szóródása olyan csekély, mintha laboratóriumi mérésekről lenne szó. Az alacsony borultsági viszonyokhoz viszonylag jelentős csapadékösszegek tartoznak, a közepesek kis csapadékokkal korreláltak, a nagy bo-