Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Az Aller folyó Müden és Celle közötti szakaszának... 541 rögzített árterületet". Ennek értelmében a korábbiakban az 0

g,ioo%-os ártér részét képező „Wienhauseni malomcsatorna" területét (2. ábra), kompenzáció ellenében, kirekesztették az ártérből. Az ártéren a vízügyi hatóság - az elöntések kármentes levezethetösége érdekében - megszabhatja a mezőgazdasági müvelés módját. A II. kategóriájú vízfolyások esetében azok 5 m-es part menti sávja nem szántható fel. 2. Az Aller-Leine-Oker-terv A kezdeti idők vizekkel kapcsolatos fő tevékenységeihez (halászat, tutajozás, hajózás) lassanként felzárkóztak a mezőgazdaság igényei, főként a második világháború után, amikor elsőrendű érdek fűződött az élelmiszereknek helyben, az Aller-völgyben való megtermeléséhez. A mezőgazdaság ezért az 1950-es évektől kezdve egyre inkább megkövetelte az árvizek elleni védelmet. Az árvizek ugyanis veszélyeztették a növénytermesztés biztonságát és a különböző kórokozók terjesztésével az állattenyésztésnek is jelentős veszteségeket okoztak (Kemmerling 1960). Alsó-Szászország tartomány Parlamentje ezért elrendelte az Aller-Leine-Okerterv (ALO-Plan 1961) elkészítését. Első változata 1961-ben, korszerűsített változata 1975-ben készült el. A Közép-Aller vonatkozásában az utóbbi csak annyiban tért el az eredeti változattól, hogy nem tartalmazta egy korábban előirányzott árvízcsökkentő tározó létesítését. A tartományi Parlament által elfogadott ALO-terv (mint keretterv) alapján 1963-ra általános (kiviteli) terv készült, amelynek nyomán a Közép-Aller-m, egészen 1980-ig, egyes szakaszokat szabályoztak, partvédőmüveket létesítettek, kettős szelvényeket építettek ki és felhagyott holtmedreket gyepesítettek. Az ALO-tervnek kezdetben csupán az volt a célja, hogy az Aller-völgyben megnövelje a mezőgazdasági termelés árvizekkel szembeni biztonságát. Ehhez aztán további célok járultak: a városi szakaszok biztosítása, a Felső-Aller és a mellékfolyók kiépítése. A belvízkárok rendezése már nem az ALO-terv körébe, hanem a mezőgazdasági tervezés körébe tartozott. A vízfolyás-rendezések során, 1964 óta, a morfológiai és a mennyiségi szempontok mellett a vízminőségi és biológiai szempontokat is érvényesítették. E munkákba az (időközben megszüntetett) Celle-i Vízügyi Igazgatóság a vízfolyások kiépítésére és fenntartására, valamint a zsilipek üzemrendjére vonatkozó, ill. árvízvédelmi vonatkozású részlettervek kidolgozásával kapcsolódott be (Altmann 1977, Altmann-Kersting 1978). 3. A vízimunkák rövid áttekintése Az Aller-en és Oker-en való hajózást a Celle-i zuhatagok fölött Jó János herceg 1288-ban, valószínűleg a zátonyok miatt, szüntette meg. Ezután Braunschweig és Celle között tengelyen fuvarozták az árut. A hajózási tilalom a későbbiekben feledésbe merülhetett, mert 1371-ben II. Mag-