Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
3. füzet - Gilyénné, Hofer A.-Nováky B.: Az éghajlati hatásvizsgálatok megalapozása a Zala-vízgyűjtő lefolyásának vizsgálatára
512 Gilyénné Hofer A.—Nováky В. A GCM-modellek eredményeivel kellő összhangban vannak a paleoklíma rekonstrukciók ( Mika 1991). Három a mainál melegebb éghajlat: a holocén optimum, a Riss-Würm interglaciális és a pliocén optimum éghajlata idején a globális hőmérséklet rendre 1, 2 és 4 °C-kal volt magasabb a jelenleginél és ezekhez hazánk területén 2, 3 illetve 5,7 °C-kal magasabb téli (januári), 1, 1,7 és 2,3 °C-kal magasabb nyári (júliusi) hőmérséklet tartozhatott. Az évi csapadék a holocén optimum idején mintegy 60 mm-rel kevesebb lehetett, míg a másik két éghajlat idején a mainál nagyobb. A műszeres észlelések idejéből vett éghajlati analógiák csak kisebb hőmérsékleti változás hatásának vizsgálatára adnak lehetőséget. Európa térségére az 1901—1920 és az 1967-1986 évek közötti 20 éves időszakok átlagos évi és szezonális hőmérsékletét és csapadékát hasonlították össze ( Bradley et al. 1987, Hulme et al. 1990). A két időszak között a globális hőmérséklet eltérése 0,4 °C volt, azaz a két időszak közötti éghajlati eltérés megfeleltethető ilyen mértékű globális melegedés következményének. A Bradley (1987) által szerkesztett térképről Magyarországra az évi csapadék 0,1 mm/d és az évi középhőmérséklet 0,1 °C csökkenése olvasható le. A csapadék az ősz kivételével minden évszakban csökkent, a nyári időszak hőmérséklet csökkenése meghaladta az évit. A GCM-modellek — és a paleoklíma rekonstrukciók - durva térbeli felbontásuk miatt csak közelítően és egymás között ellentmondásosan becslik kisebb térségek várható éghajlati következményeit. Az éghajlati elemek (hőmérséklet, csapadék) GCMmodellekkel számított, durva felbontású változásmezöinek kisebb térségekre való lebontására két alapvető út kínálkozik: — félempirikus és empirikus modellek, amelyekben a bemenő adatok a globális, félgömbi, kontinentális vagy a GCM-modellekben a kisebb térség környezetében lévő rácspontokról származó adatok, kimenő adatok a kisebb térség lokális meteorológiai adatai; — az ún. csatolt, vagy beágyazott modellek, ahol egy nagyobb léptékű GCM korlátos tartományába finomabb felbontású modellt illesztenek, amelynek bemenő értékeit a nagyobb felbontású GCM-modell adja. Hazánkban a félempirikus és empirikus modellek terjedtek el. Mika (1988) három magyarországi térségre (Kisalföld, Duna-Tisza köze, Tiszántúl) kimutatta, hogy e térségek téli és nyári hőmérséklete, illetve csapadéka regressziós kapcsolatban van az északi félgömb óceánok feletti és kontinensek feletti <t>=0,6t o+0,4t c súlyozott átlagos hőmérsékletével, valamint a kontinens-óceán közötti dt=t c-1 0 hőmérsékleti különbséggel (/ c jelöli a kontinens, t 0 az óceánok feletti hőmérsékletet). A regressziós kapcsolatot az egymást követő hosszabb, de egymással átfedésben nem lévő időszakokra (időszeletekre) átlagolt értékek között kereste. A zaj csökkentése érdekében a térségek hőmérsékletét és csapadékát térségenként 4-4 meteorológiai állomás területileg átlagolt értékével jellemezte. A regressziós kapcsolatok alapján vonta le következtetését, miszerint 0,5 °C félgömbi melegedés esetén a vizsgált térségekben nyáron mintegy 0,7-0,8 °C melegedés lehetséges, télen nincs jelentős változás, a csapadék évi összege mintegy 0,05—0,11 mm/d értékkel csökken. CsupáVi a csapadékos napokat tekintve - amelyek száma hazánkban mintegy 120-160 —a csökkenés mértéke 0,13-0,28, átlagosan 0,20 mm/d. Bartholy et
