Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

3. füzet - Gilyénné, Hofer A.-Nováky B.: Az éghajlati hatásvizsgálatok megalapozása a Zala-vízgyűjtő lefolyásának vizsgálatára

Vízügyi Közlemények, LXXX. évfolyam . 1998. évi 3. füzet AZ ÉGHAJLATI HATÁSVIZSGÁLATOK MEGALAPOZÁSA A ZALA-VÍZGYŰJTŐ LEFOLYÁSÁNAK VIZSGÁLATÁRA GILYÉNNÉ DR. HOFER ALICE és DR. NOVÁKY BÉLA Az éghajlatváltozás (és a területhasználati változások) a vízgazdálkodás feladataira gyakorolt hatásukat főként a lefolyás változásán keresztül fejtik ki, ezért szükség van egyrészt a lehetséges éghajlatváltozások lefolyásra kifejtett hatásának vizsgálatára, másrészt olyan vízgyűjtő modell kifejlesztésére, ami - egyebek mellett — alkalmas az éghajlatváltozásnak (és a terület használatban bekövetkezett változásoknak) a vízgyűjtő jövőben várható vízgazdálkodási feladataira gyakorolt hatásai feltárására. A kutatási program a modell alkalmazására, kipróbálására a magyarországi vízgyűjtők közül a Zala vízgyűjtőjét jelölte ki (VITUKI 1997), a modellek közül a hollandiai Utrechti Egyetemen kidolgozott és több vízgyűjtőben sikerrel alkalmazott RHINEFLOWmodellt (van Deursen—Kwadijk 1993) választotta. A havi időléptékű RHINEFLOW modell a csapadék és a hőmérséklet alapján számolja a mindenkori havi csapadéknak a (területi) párolgás, a felszíni (gyors), a felszín alatti (késleltetett) lefolyás és az adott időszakban történt tározódás-változás közötti megoszlá. sát. A modell a csapadék ilyen szétosztását a vízgyűjtő igen részletes térbeli felbontásának megfelelően nagyszámú rácselemekre (grid) végzi el. Ezt megelőzően a modell előállítja — lényegében a havi csapadék és hőmérséklet állomásonkénti értékei közötti interpolálással — a csapadék és a hőmérséklet-mező rácselemenkénti térbeli bontását. A rácselemekre számított lefolyás értelemszerű összegzésével számítják a nagyobb vízgyűjtők teljes lefolyását. A modell kalibrálása a lefolyás-észlelő szelvényig összegzett, számított teljes lefolyásnak az észlelt lefolyással történő egybevetésével történik. A RHINEFLOW-modell használata havi csapadékösszeg és havi középhömérséklet adatsorokat igényel. Ezt az igényt a lehetséges éghajlatváltozások szcenáriói általában nem elégítik ki. Az éghajlati szcenáriók többnyire csak hosszabb időszakokév, évszak, esetleg hónap - átlagos csapadékának és középhőmérsékletének változására adnak számszerű becsléseket. Az éghajlati szcenáriók adta lehetőségek és a modell által támasztott igények közötti eltérés áthidalható az éghajlati szcenáriókhoz igazodóan generált havi éghajlati idősorok alkalmazásával. A kézirat érkezett: 1998. VII. 23. Gilyénné Dr. Hofer Alice oki. mérnök, a Környezetgazdálkodási Intézet, Környezeti Allapotfelmérési Programiroda vezető szakértője. Dr. Noväky Béla oki. hidroíógus mérnök, a GATE (Gödöllö) Mezőgazdaságtudományi kar, Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszékének tanszékvezető professzora. A téma az Európai Unió Környezet és Éghajlat program keretében a VITUKI Vízminőség-védelmi Intézetének az angliai plynlimoni Hidrológiai Intézettel és a hollandiai Utrechti Egyetemmel közösen elnyert kutatási pályázatának eredménye.