Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
3. füzet - Völgyesi István: A Szigetköz és környezetének szivárgáshidraulikai modellje
440 Völgyesi István 1. Az 1992 óta tapasztalt változások A Szigetköz több mint ezer talajvizkútjának adatait sokan, sokféle szempontból vizsgálták már, de senki nem állíthatja, hogy teljes körű feldolgozó, értelmező munkát végzett. Ráadásul az adatbázis olyannyira heterogén, hogy ez is könnyen kiindulópontja lehet az egymásnak ellentmondó következtetéseknek. Végül, és talán még lényegesebb ok, hogy a talajvízszint (és gyakran a rétegvizek nyomásszintje is) állandóan változik, különösen folyók közelében. Az állandóan változó értékeknek egy, vagy néhány számmal (átlagos szint, szélsőértékek, szórás, stb.) történő jellemzése pedig sokféle következtetésre, sőt manipulációra ad lehetőséget, ezért sokan minden ilyen jellemzést elutasítanak. Mégis: a gyakorlatnak szüksége van ezekre az egyszerűsítésekre, és minden ellenérzés dacára megfigyelhető, hogy a szakmai hétköznapokon szinte csak ilyen átlagszámokat használunk. A Szigetköz és környezetének szivárgáshidraulikai vizsgálatánál is közelítést alkalmaztuk, ennek megfelelően a permanens állapotok modellezésére helyeztük a hangsúlyt. Némi szubjektivitást kényszerűen vállalva különböző átlagértékekhez kalibráltuk a modellt, így aztán az előrejelzett eredmények is időtől független átlagértékek lettek. Meg kell azonban mondani, hogy a gyakorlati fontossággal bíró kérdések többsége kifejezetten permanens modellezést kíván, tehát nem pillanatnyi, hanem átlagos helyzetek jellemzését. Gondoljunk például az 5 vagy 50 éves elérési időkkel meghatározandó hidrogeológiai védőterületekre. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a felhasználó zavarba kerülhet, amikor a modell által szolgáltatott átlagos eredményeket a valósággal akarja összehasonlítani. Jogos tehát az az igény is, hogy szakadjunk el az átlagértékektől, vizsgáljuk a folyamatot teljes időbeliségében (nempermanens modellezés). Ekkor a modelleredményeket a ténylegesen mért (akár óráról-órára változó) talajvízszintekkel hasonlíthatjuk össze, és kellő egyezés esetén a modellt jól kalibráltnak, az előrejelzéseket pedig pontosnak nyilváníthatjuk. Ezt az igényt kielégítendő, megpróbálkoztunk a nempermanens folyamatok követésével is, de az eredmények egyelőre nem meggyőzőek. Kisalföld nagyságú területeken megfelelő pontosságú nempermanens modellezésre ma még gyakorlatilag alig van esély. 2. A modell felépítése A múlt (és a jövő) eseményeinek szimulációja érdekében a modell négy követelménynek kell megfeleljen: — elő kell állítania a talajvízszinteket; fontos feltétel, hogy a vízkivételek környezetében mérhető depressziós tölcsérek is a valóságnak megfelelően jelenjenek meg a modellben; — elő kell állítani a mélységi nyomásszinteket, illetve azokat a felülről lefelé, vagy éppen ellenkező irányba mutató gradienseket, amelyeket a többszintes észlelőkutakban tapasztalunk; — meg kell határozni a vizsgált térrész áramlási rendszerét a belépési zónáktól a megcsapolásokig, illetve ennek kiegészítéseként számítani kell a belépő és kilépő vízmennyiségeket (vízmérleg); végül
