Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Kelemen László: A magyar ipar és vízgazdálkodása fejlődésének történeti áttekintése

Vízügyi Közlemények, LXXX. évfolyam 1998. évi 2. füzet A MAGYAR IPAR ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSA FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE DR. KELEMEN LÁSZLÓ A víz társadalmi-gazdasági szerepét és jelentőségét célszerű évszázadok távlatából is végigkísérni, a fejlődés néhány mozaikjának felvillantásával, az ipar és a víz kapcsolatának történeti áttekintésével, az egyes jelentős állomások megvilágításával. A cél nem csupán a történelem megismerése, hanem ez által az utóbbi évtizedek technológiai fejlődését egy hosszabb folyamat részeként lehet értékelni. Az iparosodás előfeltétele az emberi és állati munkaerőnél hatékonyabb energiaforrás felfedezése, cs ezt nyugodtan nevezhetjük az első ipari forradalomnak, amikor a víz- és szélenergia lett az ember legfőbb segítője: — régészeti leletek bizonyítják, hogy kultikus céllal, de munkaeszközként is (öntözésre) több mint 3000 évvel ezelőtt már használtak vízikereket. A szíriai Hamahban még ma is található ilyen szerkezet (Maan 1991); — az első műszakilag dokumentált lépés a felülcsapott vízikcrékkel és fogaskerék áttételekkel hajtott görögországi vízimalom, ami több mint 2000 évvel ezelőtt működött; — a XI. században Angliában több mint 5000 vízimalom volt; — a korai középkorban Olaszországban számos malom és kézműves műhely használt vízi energiát. 1. A magyar ipar fejlődése 1.1. Az ipar fejlődése a XIX. század végéig Hazánkban a XIII. századi feljegyzések a céhrendszer kialakulásáról, a malom- és a kézműipar vízi energia felhasználásáról és egyáltalán a vízről, mint azok igen fontos működési feltételéről számolnak be (Futó 1944). A különböző művesek és céhek (takácsok, szűcsök, tímárok, stb.) műhelyei valamilyen vízfolyás, vagy bővizű kút mellé települtek. A XIV. században a céhek jelentős fejlődése indul meg. Kassán, Kolozsváron, Pozsonyban már fejlett szűcs, mészáros és cipész céhek működtek. A céheknél is fejlettebb a magyar nemesfém bányászat (Körmöcbánya, Nagybánya, Abrudbányá). Körmöcbányán a Garam vizét ércmosásra, osztályozásra és az ércmalmok hajtására használták. A vízhasználatokat olyan szintre fejlesztették, hogy a technológiát tanulmányozó nyugati szakemberek beszámolóikban mint külön technikai érdekességet említik. A kézirat érkezett: 1997. X. 15. Dr. Kelemen László oki. mérnök, c. egy. docens, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) ny. osztályvezetője.