Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Szlávik Lajos: Árvizek szükségtározása

An'izek szükséglározása 31 Az 1970. évi szükségtározás a Berettyó és a Sebes-Körös menti töltésszakadás kivédésére, az 1974. évi tározás a Fehér- és Fekete-Körös közötti deltában eredményes volt. A tapasztalatok megmutatták: a szükségtározókat a védelmi rendszer szerves részeként kell kezelni. Ezt követően, már 1974 őszén megkezdődött a mályvádi és mérgesi án'ízi szükségtározók tervezése és kivitelezése. A szükségtározás módszerének alkalmazása polgárjogot nyert (Tápay 1971, Szlávik 1976). 1974 október-novemberében a Tárnán három árhullám vonult le. A második árhullám október 19-21-én alakult ki és ez méreteiben minden addigi árvizet meghaladó vízszintekkel, intenzitással, vízhozamokkal vonult le a Tarna felső szakaszán, valamint a Gyöngyös, Bene, Tarnóca patakokon is. Mintegy 1,3 km hosszon kellett töltésmeghágás ellen védekezni. Kitelepítették Nagyfüged és Tarnazsadány községeket. A védelemvezetés elhatározta a töltésátvágást és szükségtározás alkalmazását, amelyre először a Gyöngyös torkolatánál került sor. Október 21 én 13-16 óra között a patak bal parti töltését 10 m hosszban, 1,0 m mélységben átvágták; 3,0-3,5 millió m

3 víz került kivezetésre. Október 22-én 11—12 óra között robbantással két helyen megnyitották a Bene-patakjobb parti töltését, robbantással 48 m-resre szélesítették a Gyöngyös bal parti megnyitását. Október 22-én éjjel Visznek község mentesítése érdekében még egy helyen átvágták, majd robbantással megnagyobbították a Gyöngyös bal parti töltését. Bár további szükségtározási lehetőségeket is előkészítettek, azok igénybevételére a fokozatosan javuló helyzet következtében nem került sor (EV1ZIG 1974, Salamin 1975). 1975 júliusában a Lajtán jelentős tömegű árhullám vonult le. A folyó ausztriai, az országhatár-közeli szakaszán az árvíz szintje jelentős hosszban meghágta a töltéskoronát, több gátszakadás történt és a víz magyar területre folyt. Elrendelték a Lajta szükségtározó területének kiürítését, az részlegesen feltöltésre is került (ÉDUVÍZIG 1975). 1980. július 26-án a Berettyó és a Sebes-Körös összefolyásánál, az árhullám áradó ágán, amikor a szeghalmi, foki-hídi és körösladányi vízmércéken a vízállás 0,12-0,22 m-re volt az 1970-ben kialakult maximális vízszinttől, a Berettyó bal parti töltése az árvízi terhelést nem volt képes elviselni, megroskadt és 12 órakor átszakadt. A kezdetben 5 m széles szakadás tovább bővült és végül 61 m hosszúságúra fejlődött ki. a kiömlő víz hozama rövid időn belül 200 m

3s~' volt, amelynek hatására néhány órán belül tetőzött a vízszint a Berettyón és a Sebes-Körösön is. A töltésszakadás idején a Berettyó szeghalmi szelvényében a vízhozam 163 m

3s~

1 volt, amely a töltésszakadás leszívó hatása miatti helyi esésnövekedés következtében 24 óra alatt 266 m

3s~'-ra nőtt meg, majd a hullámtéren tározódon víz kiürülésével fokozatosan csökkent. Hasonló jelenség volt megfigyelhető a Sebes-Körös fok-hídi szelvényében is. A 21,75 km

2 területre —az 1973-ban kijelölt halaspusztai szükségtározóba (III. táblázat) — 6,5 nap alatt 35 millió m

3 víz ömlött ki (Szlávik 1982/a, TIVÍZ1G 1980). 1980. július 28-án a Fekete-, Fehér- és Kettős-Körösön szokatlan időpontban levonuló jelentős nyári árhullám apadó ágán, 26 órával a tetözést követően, annál 0,42 m-rel alacsonyabb vízszintnél a Kettős-Körös jobb parti töltése Hosszúfokná\, a 102,700 km töltésszelvény környezetében átszakadt. A nyílás gyorsan szélesedett, néhány óra alatt 78 m-esre bővült (5. ábra). Súlyos védelmi helyzet alakult