Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén
310 Szlávik L—Fejér L. A felső-tiszai töltések magasságát - mind a bal, mind a jobb parton - az 1933. évben észlelt # ma x fölé 1,00 m-rel magasabbra, tehát a tiszabecsi 6,35 m-nek megfelelően építették ki. Ha tehát az 1947. december 29-3l.-i rendkívüli árhullám szakítás nélkül ért volna Tiszabecshez, akkor a Tisza mindkét oldali töltésén - mind a tisza-szamosközi, mint a Bereg vármegyei társulat töltésén — teljes hosszban legalább 0,35 m magasságban ömlött volna át a víz. Ebben az esetben az elöntött területek nagysága a ténylegesen kialakultnál sokkal nagyobb lett volna (Dabolczi 1950, Szent-Ivánvi 1948). A Tisza magyarországi felső szakaszán — Lónya felett-az 1947—48. évi rendkívüli árvíz számított vízszintjét a továbbiakban mértékadó árvíznek tekintették. A közvetlenül észlelt és rögzített tényleges árvízszintet a tetözés előtt bekövetkezett gátszakadások számított hatásával korrigálták és azt a számított mértékadó vízszintet határozták meg, amelyet az árvíz gátszakadások bekövetkezése nélkül ért volna el. (Katona István közlése szerint ebben a munkában előzetes tanulmányokat készített Mátrai István és Papp István.) A számítások eredményeit a 10. és a 11. ábra foglalja össze (Katona 1949). 6. Az árvíz értékelése a védelmi rendszer fejlesztése szempontjából A Felső-Tiszán 1947—48 fordulóján végigsöpört árvíz a század addigi legnagyobb ilyen katasztrófája volt azon a vidéken. A becsült átlagos fajlagos kár - akkori forint értékben - 1190 Ft/hold (208 ezer Ft/km 2) szántó és 360 Ft/hold (62,5 ezer Ft/km 2) a rét-legelők esetében. A mezőgazdasági kár összegét Babos (1953) több mint 40 millió Ft-ra becsülte. Ehhez járult hozzá a 661 összedőlt, vagy súlyosan megrongálódott épület, a tönkrement utak, az összeomlott vagy megsérült számos híd miatt - az akkori becslés szerint —további 20—30 millió Ft. kár. Ezzel szemben a magassági és keresztmetszeti hiányos töltéseknek olyan mértékű megerősítése, amely még a kivételesen magas árvizeknek a kivédését is lehetővé tette volna, már 16 millió Ft-ból fedezhető lett volna (Babos 1953, Ihrig 1953). Hasonló következtetésre jutott Szent-lványi (1948) is közvetlenül az árvíz levonulása után: „... a bekövetkezett árvíz szomorúan igazolta a folyammérnöki ügyosztály és Tisza-Dunavölgyi Társulat álláspontját, amely szerint az árvízvédelmi munkák feltétlenül nagyobb mértékben dotálandók, hogy a termelésnek minél nagyobb biztonságot tudjunk nyújtani. A társulatok az 5 éves tervükbe felvették a szükséges munkálatokat. A Tisza-Szamosközi Társulat 81 650 m3 földmunkát 713 470 Ft költséggel, a Bereg megyei 259 530 m3 földmunkát 2 448 365 Ft költséggel. Tehát a két társulat árvízbiztonságát mintegy 3 millió forinttal helyre lehetett volna állítani, ezzel szemben csak az átszakadások sürgős helyreállítása 1 millió Ft-ba került és az ingatlanokban, ingóságokban okozott kár legalább a tízszerese volt." E megállapítások ma is érvényes tanulságokat jelentenek. Az 1947/48. évi árvíz politikai következményeként nem sokat váratott magára a társulatok felszámolása sem. Az 1948. évi 6060. számú, június 2-án kihirdetett kormányrendelet elrendelte a hazai vízügyek államosítását és ezzel pontot tett az akkor
