Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén
Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén 307 — A meghágás és ezután átszakadást szenvedett öatár-töltés magassága az 1947. december 30-i szintezés adatai szerint az előirt magasságnak megfelelő volt. Az 1947 december 30-i árvíz az addigi legnagyobb vízszintet átlag 0,70 m-rel, a gátkorona előírt és tényleges magasságát több mint 0,20 m-rel haladta meg. — Az árvédelmi szabályzat 19. § /с/ pontjában foglalt indokolás szerint a Tisza nagy esésű felső szakaszán, úgyszintén a Szamoson is általában rövid ideig tartanak az árvizek, hullámverés elleni védekezésre ritkán kerül sor. Ha mégis szükség merül fel, úgy a közelben lévő számos községből a hullámverés elleni védelemhez szükséges szalma és rözse gyors beszerzése nem ütközik nehézségbe. Ez az oka annak, hogy a szalma és rözse tartalékolást az árvédelmi szabályzat nem írja elő. A kérdéses árvédekezéshez ezen anyagok nem voltak szükségesek. — Az igazgató-főmérnök az érdekelt hatóságokat és községeket azonnal értesítette a bekövetkezett gátszakadásról, a társulati telefonon és a gátörök útján. Ettől kezdve állandó összeköttetésben volt az illetékes hivatalokkal és községekkel, a főispánnal, alispánnal. — Sem a Társulat, sem a Vízrajzi Intézet, sem a Földmüvelésügyi Minisztérium semmiféle előrejelzést, vagy jelentést a közelgő árvízről nem kapott. — A társulat árvédelmi tartalékalapja az infláció alatt teljesen elértéktelenedett. Az 1947. évi költségvetés indoklása szerint pedig az igazgatóság az ártéri érdekeltség nagy megterhelése miatt a tartalékalap újból való előteremtése nem tudott költségfedezetet biztosítani és ezért alapot nem létesített. Egy közepes árvíznél felhasználandó eszközök pótlására 18 000 Ft, kifizetendő munkabérekre 12 000 Ft volt előirányozva. — A Batár bal parti, tehát határ menti töltés tulajdonképpen ideiglenes jellegű volt, feladata 1934-ben úgy lett megállapítva, hogy amíg a csehszlovákok a Tisza bal parti töltésnek a határon felüli építési munkálatait be nem fejezik, addig ezen ideiglenes töltés az 1933. júliusi árvíz fölött 0,50 m-es biztonsággal adjon védelmet. Méreteit 2 m koronaszélességgel, 1:2 oldalrézsükkel, a földmüvelésügyi miniszter 1937-ben jóváhagyta. Bár 1940-43-ig a Csehszlovákiától visszakapcsolt területen a Társulat a bal parti töltés nagy részét megépítette, azonban a Batár-torkolatnál szükséges zsilip és a hozzátartozó 600 m hosszú töltés megépítésére már nem jutott ideje. Az 1944-ben és az akkor ott felállított országhatár miatt még a határon lévő öa/ár-töltésben sem volt mód építési vagy fenntartási munkát végezni. 1947-ben a öatár-töltés megerősítési munkálatait a Társulat 5 éves tervébe 558 000 Ft költségelőirányzattal felvette ( Becker 1948, Serf 1948, Szent-lványi 1948, Tápay 1948, TDT 1948). A vizsgálat összefoglaló megállapítása szerint „a védekezésre rendelkezésre álló idő tehát oly rövid volt, hogy ha minden anyag és a megfelelő létszám meg lett volna, a védekezés akkor sem járhatott volna eredménnyel, mert az árvíz az odaérkezéstől számított 3 órán belül a gát magasságát elérte és ezáltal a környéken lakók házára, családjára már a védekezés kezdő idejében olyan veszélyt jelentett, hogy az árvédekezéshez kirendelt emberek nem dolgozhattak nyugodtan a gát emelésén, miután minden pillanatban felniök kellett a gát átszakadásától és épp ezért vagy otthagyták a munkát, hogy ingóságukat és családjukat igyekezzenek menteni, vagy ha ott is maradtak a védtöltésen, az aggodalom folytán munkájuk kicsiny teljesítményű volt. Ok is jól tudták azt, hogy a nyúlgátak csak
