Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén

Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén 303 A letűnt feudális kor támaszának tekintett társulatokat a — mindinkább a kommunista párt befolyása alá kerülő - kormányzat meg-megújuló államosítási szándékai erkölcsileg is felőrölték. Az árvíz idejére a társulatok a támadások célpontjába kerültek. Ennek érzékeltetésére elég, ha a Szabad Nép január 1 l-i számának csak szalagcímeit felsoroljuk: „Ismét elöntötte az ár a beregi községeket. Súlyos mulasztásokat követ el az árvízvédelmi kormánybiztosság!", „A belügyminisztérium segít — az árvízvédelmi kormánybiztos nem veszi igénybe!" stb. A cikkekből kiderül, hogy a kormánybiztosságtól a kubikos földmunkások még egy fillér fizetést nem kaptak, s a védekezésre kiküldött teherautók közül 8 állt üzemanyaghiány miatt. A szilveszteri árvíz, s a nyomában járó gátszakadások (a Szabad Nép - tévesen hét szakadásról tudósított) jó alkalmat kínáltak arra, hogy az árvédekezö műszakiakat (többek között Horváth Mihályt, Sík Jenőt és Durst Zoltánt) a társulatok államosításának egyik fö szorgalmazója. Vas Zoltán a helyszínen leváltsa, s egyiküket, Reviczky Györgyöt, az Ecsediláp Lecsapoló és Szamosbalparti Armentesítö Társulat igazgató főmérnökét letartóztassa (Sz. N. 1948.

1. 18.) A lap január 20-án a következő címekkel jelent meg: ,ylz árvízsújtotta lakosság súlyos károkat szenvedett, de a kár nem országos jelentőségű - Államosítani kell az árvízmentesitö társulatokat - Bűnös mulasztások — 72 armentesítö kiskirály — Az állam segít" stb. Vas Zoltán kilátásba helyezte, hogy 20 társulatnál szigorú vizsgálatot fognak indítani annak kiderítésére, mire költötték a társulatok az állam által kiutalt pénzeket. A főtitkár az árvízzel foglalkozó sajtóértekezletén nem kímélte az állami mérnöki szolgálatot sem, mondván, hogy a társulati autonómiára hivatkozva azok is csak akkor tudnak beleszólni a társulatok ügyeibe, ha már megtörtént a baj. Lehetetlen állapotnak nevezte, hogy miközben a társulatok a munkához a pénzt az államtól kapják, az állam csak az általa adott pénzek felhasználását ellenőrizheti, a legtöbb esetben azt is csak fonnálisan. Vas Zoltán arra is utalt, hogy a Gazdasági Főtanács elé fogják terjeszteni azokat a javaslatokat, amelyek a jelenben 8 hivatal hatáskörébe tartozó vízügyeket egy kézben összpontosítani segítenek. A társulatok elleni kirohanás hátterében az is megbújt, hogy a minden önszerveződést, önkormányzatot ferde szemmel tekintő kommunista államvezetés mielőbb fel kívánta számolni a társadalomirányítási rendszerébe nem illő szervezeti elemeket, így a társulatokat is. Az országosan 3830 km hosszú árvízvédelmi gátrendszer felügyeletét 60 társulat 579 gátőre látta el, a 150 szivattyútelep és 215 hordozható szivattyú kezelésére csak 74 gépésze volt a társulatoknak, a 20 600 km-es belvízcsatorna hálózaton 352 csatornaör dolgozott ebben az időben. De nem csak a gátőrök és csatornaörök voltak a munkával túlterhelve. Egy társulati mérnök felügyelete alá átlagban 330 km

2 (57 000 kh) ártéri terület, 57 km védtöltés, 36 km távbeszélő vonal, 8 távbeszélő állomás, 20 zsilip, 150 csatorna-mütárgy, 200 km belvízcsatorna, 5 gátőrház és ugyanennyi szertár, valamint — átlagosan — 1,5 szivattyútelep és 2 hordozható szivattyú tartozott. Ezeken felül a társulati mérnök feladata volt az árvízvédelmi, belvízvédelmi és vízhasznosítási tervek elkészítése, az építési munkák vezetése, az engedélyezési tárgyalásokon, hatósági felül-