Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén

300 Szlávi к L.-Fejér L. legnagyobb pusztulást azonban mégsem ez jelentette, hanem az összedőlt házak, elvesztett jószágok és értékek. A mentés azonnal megindult. Több száz embert az utolsó pillanatban, már nedves ruhában menekítettek el. Nagy szerencse volt, hogy a háborúban elpusztított tivadari Hvza-hidat addigra helyreállították. Akit csak lehetett ezen a hídon szállítottak át a folyó bal partjára, a biztonságos túloldalra. A tivadari gátszakadás következtében elöntött falvak között akadtak olyanok is, így például Gulács, Tarpa, Hete, Fejércse, Tákos, Jánd és Gergelyiugornya, melyeknek lakói elöl az áradás elzárta a Vásárosnaményba vezető utat, s csak az ellenkező irányba, Beregszász felé, a szomszédos Szovjetunióba tudtak menekülni. Sík Jenő, a Tisza-Szamosközi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat főmérnöke tájékoztatta arról a helyi sajtót, hogy a január 5-én, kedden tartott értekezleten jelen voltak a szovjet fél képviselőit, akik felajánlották: adott esetben az emberek a határon túlra menekülhetnek (Nyírség 1948. I. 6.). Az aggasztó árvízi hírek hamar eljutottak Budapestre is. A Dinnyés-kormány kommunista tagjai. Olt Károly népjóléti miniszter, majd néhány nap múlva Vas Zoltán, a Gazdasági Főtanács főtitkára a helyszínre utaztak az első gyorssegélyekkel. Olt Károly egy interjúban elmondta, az ügyben nem sokat adminisztráltak. Vas Zoltán egy kitépett noteszlapon utalt ki a károsultaknak 100 ezer forintot. Ez az összeg elég volt arra, hogy 18 településen szükségkonyhát nyissanak, s a menekülők ellátásáról gondoskodjanak (Sz. N. 1948. I. 3.). Az országos napilapokban felhívást tettek közzé, segítse mindenki a kárvallottakat. Talán hihetetlen, de már harmadnap a helyszínen voltak nemcsak a Nemzeti Segély és a Vöröskereszt képviselői, hanem a svájci Vöröskereszt, az UNICEF, a Rcdda Barnen egyesület, a kvéker segélyszervezet és más külföldi egyesületek segélycsomagjai. Élelmiszer és ruhanemű vegyesen. A legtöbb napilap arról is megemlékezett, a Magyar Kommunista Párt nevében Rákosi Mátyás táviratilag 5000 forint segélyt küldött a rászorulóknak (Sz. N. 1948.1. 4.). A kormányzati lclkiismerctfurdalás jeleként kell értékelni azt is, hogy a Gazdasági Főtanács január 8-i ülésén az árvízvédelem megerősítésére 2 millió forint póthitelt szavazott meg (Sz. N. 1948. I. 9.). A védekezők január első napjaiban már kedvező híreket kaptak a Tisza felső szakaszáról. Három nap alatt 1,86 m-t apadt a folyó, s a lakosság igyekezett a keletkezett töltéssérüléseket kijavítani. Lakatos Miklós építésügyi államtitkár az árvízsújtott vidékeken elrendelte a közérdekű munkaszolgálatot (Sz. N. 1948. I. 6.). A Szabad Nép beszámolt arról is, hogy a tarpai szakadásokból kettőt már betömött az a lakosság, amely a vész idején szovjet területre menekült. A konszolidáció azonban nem tartott sokáig. Január 10-én újra átlépte a gátakat a Tisza. A legutóbbi tapasztalatok birtokában a honvéd műszaki csapatok ladikjait és rohamcsónakjait, valamint a rendőri karhatalmat gyorsan a legveszélyeztetettebb pontokra küldték. A szovjetek ismét felajánlották segítségüket nemcsak a menekülök befogadására, hanem a műszaki feladatok ellátására is (Sz. N. 1948.

1. 10.). A legnagyobb pusztítás ezúttal Gulács községet sújtotta. A 370 lakóházból 300 dőlt össze. A kisebb Tákoson a házak 70%-a vált lakhatatlanná (Sz. N. 1948. I. 13.). A második árhullám levonulása után sem tartott sokáig a békesség. Ezúttal már jelezték Ungvárról, hogy útban van a következő áradás. Ennek ellenére némi zavar állt