Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén

292 Szlávi к L.-Fejér L. m szelvények között két helyen, 66 és 43 m-es szakaszon, összesen 109 m hosszban átszakította. A szakadások a tiszabecsi vízmérce adataiból ítélve 30-án 10 óra körül alakultak ki. A védelem Tiszabecsnél a második vonalra szorult, a még alacsonyabb régi öblözeti töltésre, az ún. Halvány gátjára. December 30-án 11 óra tájban a mcdencct a víz megtöltötte és ott is áttört a töltésen hosszú szakaszon, a töltés itt is kimosódott és átszakadt. A lezúduló víz a terep esését követve nagy gyorsasággal öntötte el a Tisza-löhés és az új Túr-csatorna töltése közötti területet. A társulat az árvizet a Túr-csatornánál lokalizálta. A meghágásból és a szakadásból a víz a Tiszabecs-Kishódos közötti Batár-Palád töltés, a Kishódos-Tiszakóród közötti Túr jobb parti töltés és a Tiszakóród-Tiszabecs közötti Tisza bal parti töltés által határolt belvízöblözetben, Magosliget, Uszka, Tiszabecs, Milota, Tiszacsécse és Tiszakóród községek határában (2. ábra), mintegy 80 km

2 (kereken 14 000 k. hold) területet öntött el és - Magosliget kivételével — részben elöntötte e községek belsöségi részeit is. A Tisza bal parti öblözetben elpusztult 226 lakóház, 78 melléképület, megrongálódott 106 lakóház és 169 melléképület. Az öblözetbe betört vizet a szabályozott Túr folyó töltésénél (2. ábra), a kölesei szakaszon több száz méter hosszban nyúlgátat emelve a társulat megfogta és ezáltal lokalizálta a társulati ártér kb. 12%-ára. A Vízrajzi Intézet számítása szerint a gátszakadáson kifolyt vízmennyiség 78 millió köbméter volt (Szent-lványi 1948, Tápay 1948, TDT 1948). A védekezési munkák lefolyását jól szemlélteti egy 1948. január 4-én kelt kéziratos jelentés részlete: „... a Túr ág töltésénél keletkezett átszivárgás ellen egész nap már reménytelen küzdelmet kellett folytatni. A Túr régi partjánál ... ömlött a víz, ezt csak nagy nehezen sikerült megfékezni karóval, rőzsével, fával, középen trágyával, földdel. Addig nem értünk célt, míg a töltés közepét meg nem bontottuk és ott el nem szigeteltük a vizet. Itt szakadt bele ugyanis a hátas lovam, akkor vettük észre, hogy egész üreges a töltés..." (Nagyar 1948). Az árvizek hullámtéri levonulásának hevességére jellemző, hogy 30-án reggel 3 órakor ömlött át először a meghágásból származó víz az Uszka—Magosliget között úton (2. ábra), a töltésszakadás 10-11 óra között következett be, s a terepen levonuló víz az uszka-tiszabecsi vonal alatt 8 km-re fekvő Tiszakóródon 31 -én reggel 4 órakor jelentkezett, 31 -én 18 órára Tiszakóródot az árvíz elborította. A kialakult helyzetet jól szemlélteti Tápay László mátészalkai szakaszmérnök 1947. december 31-én 23 órakor íródott kézírásos helyzetjelentése: „Nagyarral szemben a Tisza jobb partján a Tisza meghágta 3 helyen összesen mintegy 400-450 méter hosszban az árvédelmi töltéseket. Ennek következtében ott valószínűleg gátszakadások következtek be. Nagyarnál a vízállás a gátszakadások következtében 2 óra alatt 12 cm-t apadt. A Túr, valamint a Batár által bezárt területen a Batár töltésen át betört víz mintegy 80-90 km

2 területen árasztott el. Az elárasztás vízrétegét átlagban 40 cm-re becsülhettük. Az ártérbe tört víz Tiszakóród, Tiszacsécse és Milota községek felé áramlik és a belsőségeket elárasztással fenyegeti. A legsúlyosabb helyzetben Tiszabecs van, ahol a házak 60-70%-át a víz ellepte. A lakosság mentése folyamatban van... A Tarpáról Tivadarra vezető országúton