Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén
Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén 289 I. táblázat Tetőző vízállások a Felső-Tiszán Vízmérce Maximális vízállások Vízszint emelkedés neve helye (part) szclv. "0"pont 1869 1888 1933 1947/8 Vízszint emelkedés neve helye (part) fkm m A.f. m Tiszabecs bal 757 115,13 5,35 5,73 0,38 Tiszakóród bal 741 110.12 6,40 7,09 0,69 Та фа jobb 725 107,54 6,97 7,82 0,85 Tivadar I. jobb 718 106,18 7,44 7,44 8,47 1,03 Tivadar II. jobb 713 105,61 7,55 8,00 0,45 Vásárosnamcny jobb 686 102,65 9,00 8,88 -0,12 ximumot (5,35 m), 30-án 12 órakor az 5,70 m-es vízállást, 24 órakor az 5,74 m-t. (Ezt a leolvasott tetözö értéket később 6,00 m-re korrigálták, mivel a hullámtéri vízmérce egy 0,30 m vastagságú álló oszlopra volt szerelve úgy, hogy a mércelap az oszlop okozta hullámvölgybe esett; a torzítást ebben a felső mérési tartományban 0,24 m-re becsülték. A Vízrajzi Évkönyv a tetözcst 5,73 m-el jelezte, megjegyezve, hogy szakadás nélkül 6,50 m lett volna). Az áradás mértéke Tiszabecsnél 14 óra alatt 3,00 m volt (/. ábra). Az árhullám indulásakor a folyón szórványosan volt jég, de ennek a továbbiakban nem volt szerepe az árvízi eseményekben Az árvízszintek a Tiszabecs-Tivadar közötti szakaszon 0,38-1,03 m-rel haladták meg az 1869. ill. az 1933. évi mértékadó maximumokat (/. láblázat). A Tiszabecs fölötti vízállások nem ismertek (Dabolczi 1950). Áradt a Szamos és a Túr is — Garbolcnál a tetözö vízállás 0,40 m-rel haladta meg az addig észlelt maximumot (Tápav 1947). A december végi árhullámot kiváltó időjárási helyzetet lehűlés követte, majd ciklikusan újabb, felmelegedést és esőt hozó ciklonok és lehűlések alakultak ki. 1948. január 20-ig a Felső-Tiszán négy olyan árhullám vonult le, amelynek szintje meghaladta, vagy megközelítette az I. készültségi fokozatot, a tiszabecsi vízmérce 3,00 m-es vízszintjét (/. ábra). A második és a harmadik árhullám önmagában már nem jelentett volna veszélyt az 1933. évi // ma x-tól 0,8 m-rel elmaradó tetözö vízszinttel, de a meglevő szakadásokon kiömölve további hatalmas pusztítást okoztak (Katona 1949, Szent-lványi 1947). 1.3. Az árvízkatasztrófa okai Az 1947 decemberi árvízkatasztrófa bekövetkezésének legfontosabb oka a rendkívüli időjárási viszonyokban (az Erdős-Kárpátokban a sokévi átlagos havi csapadék 210%-a hullott le 1947 decemberében) és az időjárási tényezőknek a Felső-Tiszán addig soha elö nem fordult találkozásában keresendő. A Felső-Tisza magas hegyeket ma-
