Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Csonki I.-Fejér V.-Klingné Ábrahám J.-Magyarics A.: A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései

268 Csonki 1,—Fejér V.—Klingné Ábrahám J.—Magyarics A. A Balaton vízszint-szabályozását a siófoki zsiliprendszer zárásával és nyitásával lehet végrehajtani. Ez az egyetlen módja annak, hogy a tó vízháztartásába érdemileg beavatkozzunk. Ennek figyelembevételével a minimális szint meghatározása egy adott időszak legkisebb vízállásához, míg a maximális szint a tó partvonalának kiépítettségéhez igazodik. Az 1977 óta eltelt időszakot értékelve megállapíthatjuk, hogy: — a jelenlegi szabályozási rend lényegében betartható. Attól való eltérés, vagy erőteljes időjárási anomáliával, vagy tervszerű beavatkozással magyarázható. A szabályozási vonal és a tényleges vízszintek eltérése a vízkészlet-felhalmozódási időszakban (január, február és március hónapokban) a legnagyobb; — az 1977 évi szabályzat kiadása óta a Sió vízlevezető képessége lényegesen leromlott. A siófoki zsilip alsó 3,00 m-es vízállásnál a vízhozamgörbe alapján 1981-ben még 78,0 mV, 1987-ben 68,6 mV

1, és 1995-ben már csak 60,0 m V vízhozam folyt le. Ez a tendencia egyrészt az „árvízi" biztonságot teheti kritikussá, elsősorban a vízszinttartási sáv felső tartományában, másrészt a Siócsatorna mentén is kritikus helyzetet teremthet egy-egy kényszerítő vízeresztés alkalmával; — az időközben működésbe lépett Kis-Balaton vízvédelmi rendszer az árvízi-tározó hatás mellett további bizonytalansági tényezőt hozott be a vízszintszabályozási rendszerbe, ugyanis a kis-balatoni tározókban a vízvisszatartást, ill. a leeresztést a Balaton vízkészlet-gazdálkodásától eltérő érdekek is lényegesen befolyásolják; — általános tapasztalat, hogy a nyárvégi alacsony vízszintek elkerülése és a tavaszi vízeresztési igények (hajózás, angolnafogás) kielégítése csak a szabályozási szint feletti többletvíz tartással tehető optimálissá; és végül — vélelmezhető, hogy az elmúlt évek során alkalmanként a szabályozási sáv felett tartott vízállás is közrejátszott a vízminőség kedvező alakulásában (Csonki 1996). A jelenlegi, a több mint húsz éve érvényes szabályozási rend tapasztalatai alapján megvizsgálták egy új vízszint-szabályozási rendszer kialakításának a lehetőségét (Szabó 1997). Az új vízszint-szabályozás lényege az, hogy a korábbi 0,30 m-es éves lehetséges vízjátékot 0,40 m-re, az időben mozgó szabályozási sávot pedig 0,15 m-röl 0,25 m-re növeli (/. ábra). A javaslat szerint: — a megengedhető maximum az év teljes időszakában 1,10 m; Ez az a legnagyobb érték, mely fölé a tó vízállása —üzemi körülmények között — nem emelkedhet. Ha árvíz esetén mégis bekövetkezne, a siófoki zsilip megnyitásával, vagy a zsilipnyitás növelésével törekedni kell a 1,10 m fölötti vízállás mielőbbi megszüntetésére. — az optimális felső határ a 0,95-1,10 m között változó vízállás; Az üdülési és egyéb szempontok miatt törekedni kell az optimális felső határ vonala közelében tartani a tó vízszintjét. Erre nagyobb esély télen - tavasszal van, mert csak a felhalmozódási időszakban lehet a vízállást a vízeresztésekkel szabályozni. Nyáron az