Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Madarassy László: Természetharmonikus és integrált vízrendezés

Természetharmonikus és integrált vízrendezés 247 termelés mennyiségi növelése, annak ellenére, hogy a mezőgazdaság nemcsak élelmiszert termel. Ugyanis, feleslegek vannak bizonyos ipari növényekből, de nyomott áron értékesíthetők az erdőkből kikerülő faanyagok is. Tehát a környezetalakítási munkák eddigi legfőbb indoka, a termelésnövekedés feltételeinek megteremtése vesztett jelentőségéből. Felértékelődött viszont a termelésbiztonság, a termésminőség, a természetes élővilág megtartásának és általában a természeti értékek megőrzésének, és egy korábbi állapot művi helyreállításának jelentősége, ezért is kell nagyobb figyelmet szentelni a társadalmi elvárásoknak. Ezek a társadalmi elvárások alapvetően a következőképpen csoportosíthatók: - kevésbé szigorú megfogalmazás szerint egy új beavatkozás (vízrendezés) előkészítése során az egész folyamatban az egyes mezőgazdasági, ipari, vízgazdálkodási, közlekedési stb. célkitűzések mellett egyenértékűen figyelembe kell venni a természet és táj értékeinek megőrzését, illetve egy korábbi állapot helyreállítását is. Ebben az esetben, más követelmények teljesítéséhez hasonlóan, meg kell oldani az ökológiai problémákat, a tájba való beilleszkedést stb. Ilyen elveket alkalmaznak például a települési vízrendezésnél; - a legelterjedtebb és leggyakrabban alkalmazott irányzat szerint a „természet nem hagyható magára", s éppen ezért a természeti környezetbe nem csak lehet, de kötelezően be is kell avatkozni. A természet az élő szervezethez hasonló, ezért az anomáliákat, mint betegséget kell kezelni, azaz gyógyítani szükséges. Minden olyan beavatkozás kívánatos és megengedett, amely az egészségesebb természeti környezet kialakulását és az életkörülmények javítását célozza, továbbá a megújuló természeti erőforrások fokozottabb felhasználását eredményezi. Ezt a gondolatmenetet tükrözi más szavakkal az „előre a természethez" megnyilvánulás. - egy harmadik megközelítés szerint semmilyen beavatkozás nem engedhető meg, azaz törekedni kell az ún. „nulla" állapot megőrzésére és megtartására. A természetben zajló folyamatok kielégítöek, s azok emberi beavatkozásokat nem igényelnek. Talán ez utóbbi szemlélet a legkevésbé elterjedt, ritkán alkalmazzák például a szigorúan védett, elzárt természetvédelmi területeknél. Az egymással ellentétes felfogások egy-egy konkrét esetben az érdekviszonyoktól függően egyszerre keverten és egymás mellett is jelentkezhetnek. Tehát az egyéni, csoport-, közösségi, ágazati stb. igényekből összetevődő társadalmi igények és elvárások vizsgálata azt mutatja, hogy a vízrendezési fejlesztéseknél ezek felmérése, illetve az ezeknek való megfelelés a legnehezebb feladat, s nem pedig a technikai problémák megoldása. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy rövid és hosszútávon, söt akár visszamenőlegesen is, állandó konfliktuskezelésre szükséges felkészülni minden korban, így napjainkban is. 1.3. A természetharmonikus vízrendezés és az integrált vízrendezés A különféle területi, települési, műszaki vízrendezéssel kapcsolatban megállapítható, hogy ezeket a fejlesztési munkákat területi kiterjedésük miatt legnagyobb mértékben, csakúgy mint korábban, ma is a mezőgazdasági igények határozzák meg, ámde