Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Kumánovics György: Karsztvízgazdálkodás a Dunántúli-középhegységben

Karsztvizgazdálkodás a Dunántiili-középheg\'séghen 237 Az 1985—1987 közötti nagyegyházai vízbetörések a tatabányai bányák területén működő eocén bányák bezárásához vezettek (Mány /, Csordakút, Nagyegyháza). A nagyegyházai vízbetörés miatt veszélyhelyzetbe kerültek a budapesti melegvízforrások is. A bányabezárás alapvetően gazdasági-politikai döntés volt, de közrejátszottak a vízikörnyezeti előírások is. A KVM megbízásából 1988-ban végzett vizsgálatok ( VITUKI 1988/b), az akkori hidrológiai helyzetet figyelembe véve régiókra osztották a DKH-t (2. ábra) és ezekhez a szárazidejü időszak beszivárgási adottságaihoz igazodó vízkiemelési limiteket határoztak meg. Ezzel lehetőség nyílt a vízkészlet-gazdálkodási igényeket, elvárásokat hatósági intézkedésekké formálni. A limiten belül a vízellátási célból kivenni tervezett vizek feletti vízmennyiség bányászati célra engedélyezésre kerülhetett. Ezen a feltételen túl, ha 5 m

3/min-nél nagyobb vízkivételről kellett dönteni, egyedi modellezési vizsgálatokkal kellett bemutatni a hatását, ennek eredményétől is függött az engedély megadása. Az elv jól egyezik a ma érvényes, az 5000 m

3/d felett előírt környezetvédelmi engedélyezéssel. Az eocén bányák vízjogi engedélyezési tapasztalatai, ha bányászati oldalról és nemzetgazdasági szempontból szomorúak is, mégis kedvezőek, mert a vízkészlet-gazdálkodási ellenőrzés jól működött. Ehhez a bányász partnerek is segítőkészen álltak hozzá. A vízkészlet-gazdálkodás szempontjainak érvényesülését a hatósági funkció erősödése mellett a háttérintézkedések is szolgálták. 1986-ban megszüntették a központi bányakár alapot, aminek következtében a vizes bányakárok is a bányát terhelő költségek közé kerültek. Az 1970-ben kiadott jogszabály értelmében a bányavíz-kiemelésekre vízkészlethasználati díjat kellett fizetni, igaz, hogy ez csak 2 fillér volt m

3-ként. Ennek érdemi emelésére csak 1992-ben került sor, a vízkészletjárulékot 4,00 Ft/m

3-ben állapították meg. Ma 6,90 Ft/m

3 a VKJ, amit az I. osztályú karsztvíz kiemeléséért kell a bányászatnak fizetnie. Összefoglalva a vízjogi engedéllyel működtetett bányavíz-kiemelési időszak vízkészlet-gazdálkodási jellemzőit, megállapítható, hogy - a bányászat és a vízügy közötti gazdasági súly különbségének már kevésbé volt szerepe a vízkészlet-gazdálkodás érvényesülésében; - a vízügyi szakemberek, szakintézmények kellő szakmai ismeretekre tettek szert, a bányászat részéről nemcsak a hatósági szerep miatt fogadták el a vízügy ellenőrző szerepét; - a mérő megfigyelő rendszer kiteljesedett, elmaradás csupán a forrásmérések aránytalan visszaesésében volt; - megkezdődött és a ciklus végére megjelent, mint döntéstámogató rendszer, a számítógépes modellezés; - a DK.H területén a vízkészlet-gazdálkodás igénye teret nyert, a felszíni-, felszín alatti vizek egységes kezelése, a vízminőség-védelem, a felszín alatti vízgyűjtő regionális kezelése, a vízigény-felmérés, a vízigény-szabályozás területén mind olyan tanulságul szolgáltak, melyeket másutt is jól lehet hasznosítani; - a vízelvonásokkal érintett és a vízben szegény területekre vizet vezettek be, tér-