Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Liebe Pál: A hévízhasznosítás helyzete Magyarországon

A hévizhasznositás helyzete Magyarországon 215 3. A hévíztárolók regionális nyomáscsökkenése és környezeti hatásai Gyakran megtörtént, hogy a természetes termálvíz-előfordulások, források közelében kutakat fúrtak, hogy több melegvízhez jussanak. A természetes úton felszínre lépő vízhozamot azonban nem lehet következmények nélkül növelni. Az új hévízkutak kezdetben csak a források hozamát csökkentették, s csak helyi nyomáscsökkenést okoztak. A megcsapolások átrendeződése lehűlést és vízminőség-változásokat is eredményezett azoknál a forrásoknál, ahol a beavatkozás a különböző összetételű és hőmérsékletű vizek keveredési arányát megváltoztatta (pl. Budapesten a Lukács fürdőnél). A természetes hévforrás-körzetek környezetébe telepített kutak működése általában csökkenti az eredeti források hozamát. Ezt tapasztalva, az eredeti hozam helyreállítása, vagy növelése céljából gyakran áttérnek a természetes forrás szivattyús termeltetésére. így a forrás szivattyúzással és a kutakkal együttesen kitermelt vízhozama már meghaladhatja az utánpótlódás mértékét; ez tartós nyomáscsökkenést okoz. Ha a nyomáscsökkenés bekövetkezik, elkezdenek a körzetbe áramolni a környezet hidegebb (és részben szennyezett) felszín alatti vizei a forrásvíz lehűlését és elszennyeződését okozva. Ilyen folyamatok játszódtak le a budapesti termálkarsztrendszer egyes forrásai esetében. A helyzetet súlyosbította, hogy ezeknek a forrásoknak a természetes vízgyűjtőjét jelentő Dunántúli-középhegységben nagy, koncentrált vízelvételeket hoztak létre főleg a bányászati tevékenység biztonsága érdekében: a főváros közelében Dorog. Tatabánya. Many. Nagyegyháza és Csordakút körzetében, Hévíz mellett pedig a nyirádi térségben. Ezeknek a meleg termálkarsztrendszerekkel hidraulikai kapcsolatban lévő hideg karsztvíztárolóknak a megcsapolása károsan befolyásolta a hegységperemeken lévő - említett — termálkarszt-elöfordulások nyomásállapotát. A bekövetkezett állapotromlásnak az említett beavatkozások csak részben voltak okai; mellettük szerepe volt a közelebb fekvő vízellátási és gyógyászati célú vízkivételeknek és az utóbbi évekre jellemző csapadék-, illetve beszivárgáshiánynak is. A bányászati vízelvételeket ugyan időközben leállították, de a karsztrendszer regenerálódása több évtizedet vesz igénybe. Harkány és Eger térségében ugyancsak a hévíztárolóval összefüggő hidegvizű karsztvíztároló túlzott, vízellátási célú igénybevétele okoz problémát. Ne felejtsük: a termálkarsztrendszerek a karsztvizes rendszerek legérzékenyebb körzeteit jelentik; sok esetben ezek védelme határozza meg a teljes tároló karsztvizeivel történő gazdálkodást. A medencebeli porózus hévíztárolók a felszínközeli utánpótlási forrásokkal lazább kapcsolatban vannak, mint az előbb említett termálkarsztos tárolók. Ezekben a hévíztermelés hatására természetszerűen jelentősebb nyomáscsökkenés jött létre. Minél mélyebb és zártabb jellegű a tároló, annál nagyobb mértékű a nyomáscsökkenés. A medencebeli hévíztárolóinkban átlagosan 10 m, de sok helyen már 50 m vízoszlopnak megfelelő mértéket is meghaladó nyomáscsökkenés jött létre. Ez a nyomáscsökkenés a szabadkifolyású termelést jelentősen csökkentette, söt megszüntette. Búvárszivattyúval akkor is termelhető víz a kútból, ha annak szintje 100-200 m mélységben van és ha a kút csövezése lehetővé teszi a megfelelő átmérőjű búvárszivattyú ilyen mélységbe történő elhelyezését.