Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Liebe Pál: A hévízhasznosítás helyzete Magyarországon

A hévizhasznositás helyzete Magyarországon 207 csolódó eocén, oligocén mészkövek, mészmárgák) a vízzáró medenceülcdékek alatt távolabb és nagyobb mélységben is megtalálhatók. Ezek melyfúrásos feltárása során az idők folyamán egyre jobban eltávolodtak a klasszikus hévforrás-körzetektől, s egyre mélyebb fúrásokkal, a karsztos hegyvidékektől egyre távolabb csapolták meg azokat (pl. Komárom, Tura, Mezőkövesd). Ezek a tároló részek hidraulikai lag kapcsolatban állnak a hidegvíztároló karsztterületekkel, de egyes előfordulások esetében ez a kapcsolat már minimális, vagy teljesen hiányzik (pl.: Igal, Zalakaros. Bük). A nagyvastagságú laza üledékkel (homokos-agyagos képződményekkel) kitöltött medencék alatt több kilométer mélységben is találhatók héviztároló karbonátos alaphegységi képződmények (mészkövek és dolomitok), amelyekből néhány helyen nagynyomású gőzt tártak fel (pl. Fábiánsebestyén. Nagyszénás a Nagyalföld DK-i részén 3000-4300 m-es mélységtartományban). Ezek az előfordulások ma még nincsenek kellően feltárva, hasznosításuk számos technikai nehézségbe ütközik, de a jövőben a geotermikus energiahasznosítás számára ezek a legkecsegtetőbbek. A termális karsztvizek kémiai összetételét alapvetően azok a karbonátos közettömegek határozzák meg, amelyek repedésein, hézagain átáramlik a víz mielőtt a felszínre lép. Az oldási folyamat már a beszivárgást követően közvetlenül a terepfelszín alatt megkezdődik: a beszivárgó víz a talajból széndioxidot vesz fel, s ennek segítségével oldja az alatta fekvő karbonátos kőzeteket. Ettől kalcium—magnézium—hidrogén karbonátos jellegűek az ilyen vizek. Az intenzívebb áramlási zónákban a langyos és a meleg karsztvizek kis oldottanyag-tartalmúak: összes oldott sótartalmuk nem éri el az 1 kg/m

3-t (pl. Hévíz). A víz nagyobb mélységekben is találkozik széndioxiddal, amely a mélybe süllyedt közettömeg átalakulásából származik. A hideg- és melegvizek keveredésének határán a meglévő széndioxid további oldásra képes, s ez nagyobb barlangok létrejöttéhez is vezethet. Működő termálforrásaink környezetében (pl. Budapesten) ismerünk olyan barlangot, amely a termálforrások egykori működésének helyén keletkezett. A karbonátos kőzetekben gyakran vannak agyagásványok. A repedésekben áramló víz vegyi összetétele az agyagásványokkal való érintkezés révén az alkáli hidrogénkarbonátos jelleg felé is eltolódhat (pl. Hévíz, Harkány). A pirit bomlásából jelentős szulfáttartalmat vehet fel a víz: a kén szulfid formában is megjelenhet, ami jelentős gyógytényező. A nagyobb mélységű zárt termálkarsztos tárolókban a nátriumklorid koncentráció is megnövekedhet, egyes esetekben az eredeti bezárt tengervíznek megfelelő, többször 10 kg/m

3 töménységet is elér (pi. Rábasömjén). A termális karsztvizekben előforduló gázok legnagyobb része általában széndioxid, amely bizonyos mennyiségen felül agresszívvá teszi az ilyen vizeket. Az ilyen viz megtámadja a fémeket, a kút csövezését éppúgy, mint a szerelvényeket. 1.1.2. Porózus (törmelékes) medencebeli hévíztárolók. A hévíztároló képződmények másik nagy, s Magyarországon kiterjedtebb előfordulást jelentő típusát képezik az üledékes medencék - nagyobbrészt felső pannon, kisebb részben pleisztocén — homok, homokkő rétegei (/. ábra). Ezek a rétegek agyag- és márgarétegekkel váltakozva kezdetben beltengeri, majd folyóvízi üledékként rakódtak le a földtörténet során. A Kisalföldön és az Alfiild déli részein az üledékösszlet teljes vastagsága eléri a 2—2,5 km-t. A homokos-homokköves összlet alatt is nagy vastagságú üledék található, de ez