Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
176 Pálfai I , —Szilárd Gy.-Váradi J. lesztés egyik fontos feltétele a regionális vízellátó müvek szükség szerinti bővítése, illetve újak létrehozása. Ma már látszik, hogy a program előirányzatai 2000-ig nem valósulnak meg. 2.5. A kettős működésű rendszerek fejlesztése Az Alföld szélsőséges éghajlati adottságai a vízelvezető és öntöző- rendszerek létrehozását egyaránt szükségessé teszik. Mivel a vízelvezetés és az öntözés időben nem esik egybe, kézenfekvő, hogy a szinte mindenütt meglévő vízelvezető rendszereket kisebb-nagyobb kiegészítéssel átalakítsák és öntözővíz-szállítására is alkalmassá tegyék. Ennek a megoldásnak számtalan előnye mellett számos hátránya is van. Mégis ez az átalakítás az egyik legnagyobb és legreálisabb feladat az aszály elleni küzdelemben, és ez van összhangban a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvénnyel, amely kimondja, hogy a vizek kártételei elleni küzdelem mind a vízöbblet, mind a víz hiánya elleni szervezett tevékenység, és mint ilyen, csak egységben hajtható végre. 2.6. A Duna-Tisza közi hátsági vízvisszatartás és vízpótlás A Duna-Tisza közi hátságon észlelt nagyfokú talajvízszint-süllyedés okait és a megoldás módozatait - kormányzati szervek megbízására — 1990 óta behatóan vizsgálják. A Kormány - egy összefoglaló jellegű KTM-KHVM kormány-előteijesztés nyomán - a 2087/1995. (IV. 3.) határozatában rögzítette a feladatokat. Az Országgyűlés 105/1995. (XI. 1.) OG Y határozata a probléma kezelésére átfogó, összehangolt cselekvési program kidolgozását írta elő. 1996 elejére elkészült a vízvisszatartás és vízpótlás megvalósíthatósági tanulmánya és a környezeti hatástanulmány. A mintegy 100 milliárd forint értékű beruházás műszaki megoldása és gazdaságossága körül kialakult vita még nem zárult le. A Kormány 2286/1996. (X. 25.) számú határozata kimondja a további vizsgálatok szükségességét és elrendeli a vizek visszatartására irányuló munkák megkezdését. 2.7. Vízbázis-védelmi program Magyarországon az ivóvízellátás több mint 90%-ban felszín alatti vízkészletekből történik. Ezek jelentős része sérülékeny földtani környezetében van, vagyis nem védett a felszínről származó szennyezésekkel szemben. Általában ezek a területek rendelkeznek a legjobb vízbeszerzési adottságokkal, miközben a kiépített közműves vízellátó kapacitás több mint 60%-a van sérülékeny és - számtalan kisebb-nagyobb szennyezőforrás által — veszélyeztetett helyzetben. A hosszan tartó száraz időszakokban a felszín alatti vízkészletek mennyisége is csökken, ezért minőségük védelme még nagyobb jelentőséget nyer. A Kormány által 1995. augusztusában elfogadott célprogram az ivóvízbázisok biztonságba helyezését tűzte ki célul. A 15 éves program munkálatai 1994-ben kezdődtek meg. A központi
