Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Illés L.-Juhászné Virág M.-Konecsny K.: A Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjének vízháztartása

A Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjének vízháztartása 117 trendet mutat és ez fokozottabban érvényes az utolsó, több mint egy évtizedre. 1983 óta az évi közepes vízhozamok jóval az átlag alatt maradtak. A vizsgált 31 évben két nagyvízi és két kisvízi időszak volt. Ezek az időszakok a csapadéknál is megfigyelt 14 éves ciklikusságot mutatják. A lefolyás éven belüli eloszlásának vizsgálata azt mutatja, hogy az év folyamán általában két maximum van. A nagyobbik a tavaszi (32%) és az azt megelőző téli (30%) hóolvadások idejére esik, a kisebbik a nyári éves csapadékmaximummal esik egybe (22%). A legkisebb lefolyási értékek az őszre jellemzőek (16%). Mindhárom viszonylag természetes vízjárású vízgyűjtő esetében vizsgáltuk a lefolyás eredetét oly módon, hogy grafikus módszerrel szétválasztottuk a felszíni és felszín alatti táplálást (6. ábra). A százalékos megoszlást átlagolva, három jellemző vízjárású év alapján meghatároztuk a lefolyás teljes táplálása (R) és felszín alatti táplálása (/?

g) közötti összefüggést. Egyértelmű a következtetés, a csatornamedrekben lefolyó víz döntően felszín alatti eredetű (60-70%) és csak kisebb részben származik felszíni lefolyásból (30-40%). Esős években a felszín alatti táplálás részaránya 40% alá eshet, de aszályos években elérheti a 85%-ot is. A területi különbségek a felszín alatti táplálás mértékét tekintve is jelentősek. Legnagyobb mértékű, átlagosan 68%, a felszin alatti táplálás a IV. sz .-főfolyás Levelek Qlm'/sl . 1.2 1,0 0.8 0.6 0.4 0.2 0 6. ábra. A felszíni és felszín alatti táplálás megoszlása (IV. sz.-föfolyás Levelek) Fig. 6. Contributions of surface and subsurface runoff (Main Branch No. IV. at Levelek) Bild 6. Verhältnis des Oberflächen- und Grundwassernachschubs (Gewässer Nr. IV., Pegel Levelek) рис. б Разделение стока по поверхностному и подземному питанию (Канал IV, Левелек)