Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
96 Bratán Mária 1.2. A német vízgazdálkodás struktúrája Az állami feladatok szövetségi és országos részre oszlanak. Az alaptörvény szabályozza a törvényalkotási jogosultságot, a feladatmegosztást és a financiális felelősséget a Szövetség és az országok között. A vízháztartás területén a Szövetség a hatásköri jogosultságot, a keretelőírásokat átengedi az országnak (keretkompetencia). Minden jogi előírás államigazgatási végrehajtása országos feladat. Kivételt képeznek a szövetségi vízi utak, amelyeknek kiépítését és karbantartását a Szövetség egyedül szabályozza és adminisztrálja. Emellett a Szövetség őrködik a mezőgazdasági kultúra és a vízgazdálkodás igény szerinti országos egyeztetésén. További fontos feladata a kutatás és az országos adatgyűjtés körének szemmeltartása. A Szövetségi Minisztérium illetékes a vízháztartási, a szennyvízbírság, a mosóés tisztítószer, a természetvédelmi törvényben, és a határokat átlépő vízfolyások vízgazdálkodási együttműködési kérdéseiben. A környezetvédelmet érintő törvényalkotási szándékot a szövetségi minisztériumok között egyeztetni kell. Az országok vízgazdálkodási államigazgatása túlnyomóan az általános országos államigazgatásba integrálódik, követi az államigazgatás három lépcsős felépítését. A legfelső hatóság az ország vízgazdálkodási ügykörrel foglalkozó minisztériuma. Feladata a vízgazdálkodás vezérlése. A körzeti kormányzás képezi a középfokú hatóságot. Feladata körébe tartozik a regionális vízgazdálkodás, a jelentős vízjogi és államigazgatási eljárások. Az alsófokú vízügyi hatóság a járás, valamint a technikai szakhatóságok (pl. a vízgazdálkodási hivatalok), amelyek a vízjogi eljárásokat, a szaktanácsadásokat bonyolítják, és a vizek, a vízbevezetések felügyeletét látják el. A községek tradicionális kötelességéhez tartozik az országos vízügyi törvényhez mért központi vízellátás és szennyvíz-elhelyezés, a kisvízfolyások fenntartása. A felmerülő költségek fedezete a helyi adó. A kivitelezéshez és üzemeléshez az országos joggal szabályozottan a következő üzemi formák állnak rendelkezésre: rezsi üzem, saját üzem, saját társaság, üzemi modell (a közjogi felelősség megőrzése mellett az üzemelés átruházása magánvállalkozóra), célszövetségek, vízi társulatok. A technikai tudományos egyesületek a Szövetség, az országok, a társulatok, a főiskolák és az ipar szakmai munkacsoportjai együttmunkálkodását szervezik. 1.3. A német vízgazdálkodás jogi eszközei A vízgazdálkodási törvény 1957-ben született, utolsó módosítására 1986-ban került sor. A gondoskodási elven alapul: a vízzel, mint a természet háztartásának részével úgy kell gazdálkodni, hogy a közösség javát, és vele összhangban az egyéni szükségleteket szolgálja, és minden csökkenthető korlátozást megszüntessenek. A szennyvíztörvény 1976-ból származik, utoljára 1990-ben módosítottak. Környezetvédelmi irányító funkciót lát el. A bírságtétel a bevezetett anyag mennyiségére és veszélyességére irányul, és károsító egységre fogalmazták meg.