Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

80 Kovács Zsigmond lát határozta el, amelyben egységesítette és egyöntetűvé tette az addig létező különféle ellenőrző hálózatokat. Ezen túlmenően döntés született egy átfogó automatikus vízminőség-ellenőrző rendszer felállításáról, amely az ún. SAICA-terv (Sistema Automáticó de Információn de Calidad de las Aquas, a. m. Automatikus Vízminőségi Információs Rendszer) keretében valósult meg, és 200 automatikus ellenőrző- és riasztóállomás telepítését irányozta elő. Az integrált hálózat emellett jelenleg több, mint 1000 rendszeres és mintegy 200 időszakos hagyományos mintavételi állomást foglal magában. Ezzel egyidőben egy hasonlójellegű, de a SAICA-tól független rendszert épít ki Katalóniában a Generalitat de Catalunya — a katalán autonóm kormány — Szennyvíztisztítási Testülete (Junta de Sanejament). Az Automatikus Vízminőségi Hálózatnak (Xarxa Automatica de Qualitat d'Aigües, rövidítve XACQA) keresztelt rendszer közel 30 automatikus riasztóállomást foglal majd magában, amelyek közül első üzemként 10 állomás üzemel jelenleg a Barcelona mellett a Földközi-tengerbe torkolló Llobregat folyó vízgyűjtőjén. Az automatikus rendszer mellett a testület több, mint 120 hagyományos ellenőrzőponton végez rendszeres mintavételt és vízminőség-ellenőrzést. A két rendszer világviszonylatban is úttörő vállalkozásnak könyvelhető el, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy egy ország gyakorlatilag a teljes területére kiterjedő, átfogó automatikus vízminőség-ellenőrző rendszert létesített. A korábban kiépült hasonló rendszerek egy-egy folyóra, vagy szűkebb területre korlátozódtak, és viszonylag kisszámú, ámbár gyakran igen jól felszerelt automatikus állomást tartalmaznak, mint például a Rajna és a Meuse ellenőrző állomásai Németországban {RÜS 1993) és Hollandiában {Kraats 1995), a párizsi régió felszíni vízmüveinek védelmére telepített automatikus riasztóállomások (Cognet-Jacq-Mallevialle 1987, Cognet— Odier 1988, Mousty-Doutarg-Grimaud 1988) és hasonló rendszerek Svájcban, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban. Magyarországon az első automatikus vízminőség ellenőrző állomás-hálózat a Sajó és vízgyűjtőjén 1972—76 között épült ki, majd ezt követte az országba belépő folyók határszelvényeiben épült, telexen-hívható és az adatokat, 5—7 vízminőségi paramétert telexszalagon tároló állomás (Szerk. megjegyzése). 1.2. Célkitűzések és tervezési alapelvek Az automatikus vízminőség-ellenőrző rendszerek fő célkitűzése olyan egységes, integrált és összehangolt automatikus rendszerek létrehozatala volt, amelyek a vízgyűjtők vízminőségi szempontból stratégiai jelentőségű pontjain, az egyes pontokra jellemző vízminőségi paramétereket folyamatosan és megbízhatóan mérik, és azokat megfelelő adatbázissal és adatfeldolgozó rendszerrel ellátott ellenőrző központokba továbbítják, ill. — vízszennyezés, azaz az előre rögzített értékhatárok túllépése esetén — valós időben riasztják a vízminőség-védelemért felelős közigazgatási szerveket és a szennyezés által veszélyeztetett főbb vízhasználókat (elsősorban az ivóvíztermelés