Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

592 Bardóczy L.—Bardóczyné Székely E. 3.5. A biológiai tisztítás A felszíni vizek tisztítására épült telepek üzemelésére a 60-as, 70-es években, jellemző volt a/az - előklórozás; - egyéb reagensek (koagulálószerek (minden esetben), pelyhesítő (fakultatív), pH beállítás (fakultatív) és aktívszén por (fakultatív)); - koaguláció - pelyhesítés; - ülepítés vagy flotálás; - szűrés homokon (vagy kétrétegű szűrön); - utóklórozás, vagyis biológiai tisztítási folyamat nem volt. Az újabb eljárások lehetővé teszik annak megértését, hogy miért alakult át lényegbevágóan az utóbbi két évtizedben a víztisztítási folyamatok koncepciója és hogy a szennyezett, valamint/vagy „THM prekurzor"-ban gazdag felszíni vizek tisztításának leghatékonyabb technológiája az, amely a modern tisztítóeszközökhöz társít egy finomító utókezelést az Оз+aktívszén eszköztárral. A modern víztisztítás: Előózonozás - Egyéb reagensek, a hagyományosak - Koaguláció - Ülepítés Előszűrés - Szűrés homokon - H

20

2 (fakultatív) adagolás Utóózonizálás - Adszorpció granulált aktívszénnel - Utóklórozás (Cl

2 vagy C10

2) - pH beállítás (fakultatív) A fejlődésre példa Párizsban a Mont-Valéríen-i víztisztító telep, amely az ősi lassú3. ábra. A Mont-Valérien-i (Párizs) 2200 m /h kapacitású ivóvíztisztító telep új tisztítási rendszerének folyamatábrája